Rejn, Jevgenyij Boriszovics: Velencei kandur (Венецианский кот Magyar nyelven)

И. Б.

О чем ты думаешь спокойно,

С моста взирая на канал?

Ты долго шел путем окольным,

На набережных спуск искал.

Ты ждал подмоги из лагуны,

За высотой следил не зря.

Снимал и ставил караулы,

Где чешуя из янтаря.

Тебя не привлекали толпы,

Ты был вовеки одинок.

Гулял ты по Пьяцетте долго,

Где вечность что морской песок.

Отвергнув мелкие интриги,

Не удивлялся ничему.

И у столба, где лев при книге,

Ты не завидовал ему.

Тебя ловили частой сетью,

Ты поступал наоборот.

Ты был один за всех на свете –

Простой венецианский кот. 

J. B.

Mi jár a hídon az eszedbe?

Nézel a csatornára ott.

Hány kerülőd! Mind ezt kereste.

A rakparti lejáratot.

Majd segít a lagúna. Vártad.

A magasság is küldte jeleit.

Hol a pikkely borostyánsárga,

Posztoltak váltott őreid.

A tömeg nem tett önfeledtté.

Lépteid magányos nyomok.

Meggyőzettél a Piazzettán:

Van öröklét - tenger-homok.

Aljas cselektől undorodtál,

De semmin sem csodálkozón.

S nem irigyelted az oroszlánt,

Mely könyvet tart az oszlopon.

Hálót vetett ki rád a pandúr.

Mást tettél, mint amit remélt.

Egyszerű velencei kandúr:

Te egy voltál - mindenkiért.