Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: Május (Май Magyar nyelven)

Так нежно небо зацвело,

А майский день уж тихо тает,

И только тусклое стекло

Пожаром запада блистает.

К нему прильнув из полутьмы,

В минутном млеет позлащеньи

Тот мир, которым были мы...

Иль будем, в вечном превращеньи?

И разлучить не можешь глаз

Ты с пыльно-зыбкой позолотой,

Но в гамму вечера влилась

Она тоскующею нотой

Над миром, что, златим огнем,

Сейчас умрет, не понимая,

Что счастье искрилось не в нем,

А в золотом обмане мая,

Что безвозвратно синева,

Его златившая, поблекла...

Что только зарево едва

Коробит розовые стекла.

Virágzó-halovány a menny,

De hervad a májusi nappal,

S csak a homályos üvegen

Égnek tüzek az alkonyatban.

Árnyak közül elénkbe tűnt,

Egy percre bár, aranyba mártva,

Az, ami voltunk... vagy leszünk:

Az örök változás világa?

S nem fordíthatod el szemed

Aranya vibráló porától,

Ez tán a skála-estelek

Legbúsabb hangja a világról,

Amely, bearanyozva még,

Elpusztul mindjárt, meg sem értve,

Hogy az öröm, mi benne ég,

Csupán a május cselvetése,

Hogy visszahozhatatlan és

Fakult, ami bearanyozta...

Hogy csak az alkony lop kevés

Pírt még a rózsás ablakokra.