Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: Augusztus (Август Magyar nyelven)

Еще горят лучи под сводами дорог,

Но там, между ветвей, все глуше и немее:

Так улыбается бледнеющий игрок,

Ударов жребия считать уже не смея.

Уж день за шторами. С туманом по земле

Влекутся медленно унылые призывы...

А с ним всё душный пир, дробится в хрустале

Еще вчерашний блеск, и только астры живы...

Иль это - шествие белеет сквозь листы?

И там огни дрожат под матовой короной,

Дрожат и говорят: "А ты? Когда же ты?"-

На медном языке истомы похоронной...

Игру ли кончили, гробница ль уплыла,

Но проясняются на сердце впечатленья;

О, как я понял вас: и вкрадчивость тепла,

И роскошь цветников, где проступает тленье...

Még fények égnek a lombárnyas út felett,

De ágak rése közt némán dereng a kékség:

A játékos is így mosolyog és remeg,

S már lesni sem meri a kocka pördülését.

Függöny mögött a nap. A ködlő föld szinén

Lassan vonulnak el a hűlő vágyak, álmok...

A fülledt dáridó s a tegnapszülte fény

Elmúlt-kihunyt, s csupán az őszirózsa lángol...

Vagy gyászmenet halad fehéren, lombon át?

S megfakult koronák ívén tüzek lobognak

Remegve s kérdezik: "S te? mily sors vár reád?"

A temetőharang réznyelvén szólogatnak.

A játék végetért? elúszott a menet?

De megvilágosul a szívben mind, mit érzett:

Ó, hogy megértek én becéző meleget

S virágoskerteket, hol úr már az enyészet...