Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: Az meg ez (То и это Magyar nyelven)

Ночь не тает. Ночь как камень.

Плача, тает только лед,

И струит по телу пламень

Свой причудливый полет.

Но лопочут даром, тая,

Ледышки на голове:

Не запомнить им, считая,

Что подушек только две.

И что надо лечь в угарный,

В голубой туман костра,

Если тошен луч фонарной

На скользоте топора.

Но отрадной до рассвета

Сердце дремой залито,

Все простит им... если это

Только Это, а не То.

Csak a jég sír olvadozva,

Ám az éj, akár a kő.

És a tested végigfutja

Láza, lángként terjedő.

De locsognak, oldva-lopva,

Jégkockák a fejeden,

Nem számolgatják, hogy ott csak

Két párnád tart melegen.

S hogy tábortűz füstködébe

Fekhetsz majd elevenen,

Ha taszít a lámpa fénye

Síkos baltaéleken.

De örömmel tölt az éjben

Szíved álma és vigasz,

Mindent megbocsát... csak éppen

Ez legyen ma Ez, ne Az.