Kuzmin, Mihail Alekszejevics: Ha azt mondják nékem… (Когда мне говорят... Magyar nyelven)

Когда мне говорят: «Александрия»,

я вижу белые стены дома,

небольшой сад с грядкой левкоев,

бледное солнце осеннего вечера

и слышу звуки далеких флейт.

Когда мне говорят: «Александрия»,

я вижу звезды над стихающим городом,

пьяных матросов в темных кварталах,

танцовщицу, пляшущую «осу»,

и слышу звук тамбурина и крики ссоры.

Когда мне говорят: «Александрия»,

я вижу бледно-багровый закат над зеленым морем,

мохнатые мигающие звезды

и светлые серые глаза под густыми бровями,

которые я вижу и тогда,

когда не говорят мне: «Александрия!»

Ha azt mondják nékem: "Alekszandria",

fehérlő házfalakat látok,

violáktól illatozó kertet,

őszi alkony sápadt napkorongját,

és fuvolákat hallok messziről.

Ha azt mondják nékem: "Alekszandria",

csillagokat látok alvó házai felett,

részeg matrózokat a sötét negyedekben,

táncosnőt látok "darázs-táncot" járni,

s hallok csörgődobot s dühös rikácsolást.

Ha azt mondják nékem: "Alekszandria",

halvány-bíbor alkonyt látok zöld vizek felett,

vibráló fényű csillagokat és a

sűrű szemöldökök alatt világló szürke szempárt,

mit egyre látok akkor is,

ha nem is mondják nékem: "Alekszandria"!