«Я думала, что ты мой враг...» (Orosz)
Я думала, что ты мой враг, что ты беда моя тяжелая, а вышло так: ты просто враль, и вся игра твоя - дешевая.
На площади Манежная бросал монету в снег. Загадывал монетой, люблю я или нет.
И шарфом ноги мне обматывал там, в Александровском саду, и руки грел, а все обманывал, всё думал, что и я солгу.
Кружилось надо мной вранье, похожее на воронье.
Но вот в последний раз прощаешься. В глазах ни сине, ни черно. О, проживешь, не опечалишься, а мне и вовсе ничего.
Но как же всё напрасно, но как же всё нелепо! Тебе идти направо. Мне идти налево. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://ahmadulina.ouc.ru/ya |
|
Sokszor hittelek… (Magyar)
Sokszor hittelek már ellenségnek,
és tehernek is, mit cipel a vállam,
de csak színleltél. Mondd, minek?
Olcsó tréfa volt, nem vált be nálam.
Akkor, ott a Manyezsnaja téren
pénzdarabokat dobáltál a hóba.
Érmével jósoltál azon a télen,
hogy szeretlek-e. Ez volt a próba.
És sállal tekerted be jéghideg lábam,
ott, bizony a Sándor-kertben,
kézenfogva te ámítottad vágyam,
mégis azt hitted, én hagylak cserben.
A hazugság ott kavargott felettem
mint ezer holló, eszeveszetten.
Lám, utoljára búcsúzol most tőlem.
Szemedben nincs harag, se’ bánat.
Ó, túléled vígan, bizton remélem,
s látod, ez már engem sem bánthat.
Mennyire felesleges minden!
S mennyire esetlenek vagyunk!
Velem több dolgod már nincsen.
S nekem is el kell mennem innen.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.aranylant.hu |
|