Belij, Andrej: Hazám (Родина Magyar nyelven)

В. П. Свентицкому

Те же росы, откосы, туманы,

Над бурьянами рдяный восход,

Холодеющий шелест поляны,

Голодающий, бедный народ;

И в раздолье, на воле - неволя;

И суровый свинцовый наш край

Нам бросает с холодного поля -

Посылает нам крик: «Умирай -

Как и все умирают...» Не дышишь,

Смертоносных не слышишь угроз: -

Безысходные возгласы слышишь

И рыданий, и жалоб, и слёз.

Те же возгласы ветер доносит;

Те же стаи несытых смертей

Над откосами косами косят,

Над откосами косят людей.

Роковая страна, ледяная,

Проклятая железной судьбой -

Мать Россия, о родина злая,

Кто же так подшутил над тобой?

1908, Москва

V. P. Szventyickijnek

A halom meg a harmat, a pára

Meg a hajnali málnaszin ég

Ugyanaz, meg a rét susogása,

S ugyanoly nyomorult ez a nép.

S a szabadban, a vadban - a rab van;

S szigorú a sörétszinü táj:

A mező kiabálja a fagyban -

"Üt az óra, feküdj bele már,

Ahogy mások, a sírba!..." Szavára

Ne figyelj oda, bár fenyeget: -

A reménytelenek panaszát s a

Zokogást meg a könnyet ügyeld!

Ugyanaz, ki a szélbe kiáltva,

Ugyanaz a nagyéhü sereg:

A halál hada, mely lekaszálja

Most halomba az embereket.

Jaj, te végzet-igázta fagy-ország,

Jaj, Oroszhon-anyácska, neked

Ki csúfította így el az orcád,

Gonosz tréfát ki űz teveled?

1908. Moszkva