Bulgakov, Mihail Afanaszjevics: Csicsikov kalandjai (Похождения Чичикова Magyar nyelven)
Похождения Чичикова (Orosz)Поэма в Х пунктах с прологом и зпилогом – Держи, держи, дурак! – кричал Чичиков Селифану. Пролог Диковинный сон... Будто бы в царстве теней, над входом в которое мерцает неугасимая
лампада с надписью «Мертвые души», шутник-сатана открыл двери. 3ашевелилось
мертвое царство, и потянулась из него бесконечная вереница. I Пересев в Москве из брички в автомобиль и летя в нем по московским буеракам,
Чичиков ругательски ругал Гоголя: * * *
VI Но вдруг произошел крах.
|
Csicsikov kalandjai (Magyar)Költemény két részben, prológussal és epilógussal - Vigyázz, te ostoba, vigyázz! - kiáltott Csicsikov Szelifanra. - Majd rád vágok ezzel a karddal! - förmedt rá a szemközt vágtató, rőfös bajszú katona. - Ördög bújjék beléd, hát nem látod, hogy ez kincstári fogat?* PROLÓGUS Furcsa álom... Mintha az árnyékvilágban, amelynek bejárata fölött „Holt lelkek” feliratos örökmécses pislákol, a tréfás sátán kitárta volna az ajtókat. Felbolydult a holtak birodalma, és végtelen hosszú sor vonult ki belőle. Manyilov bundásan, medvefogaton, Nozdrjov egy idegen hintóban, Gyerzsimorda tűzoltókocsin, Szelifan, Petruska, Fetyinya... És legutolsónak útnak indult - Pavel Ivanovics Csicsikov is, híres csézáján. És az egész csapat Szovjet-Oroszország felé vette az irányt, ahol is csodás események történtek akkor. Hogy milyenek - azt megtudhatják az alant következő pontokból... I Csicsikov, miután Moszkvában csézájából átszállt egy automobilba, és abban száguldott a moszkvai gidres-gödrös utakon, veszettül szidta Gogolt: - Hogy az ördög fattyának mindkét szeme alatt akkora hólyag nőne, mint egy boglya! Úgy elrontotta és bemocskolta a reputációmat, hogy az orromat sem dughatom be sehová. Hiszen, ha megtudják, hogy Csicsikov vagyok, természetesen egy szempillantás alatt úgy kidobnak, hogy a lábam se éri a földet. És még ez a jobbik eset, ha kidobnak, de nem dugnak, isten ments, börtönbe. És ezt az egészet Gogol csinálta, hogy se neki, se az atyafiainak... S miközben ily módon elmélkedett, megérkezett ugyanannak a szállodának kapujához, amelyből száz évvel ezelőtt útnak indult. Mindent úgy talált, ahogy otthagyta, semmi sem változott: a fal réseiből csótányok kukucskáltak ki, és mintha még többen lettek volna, de azért csak volt némi változás is. Így például a „szálloda” felirat helyett egy falragaszt látott, a következő szöveggel: ilyen és ilyen számú közös lakás, és magától értetődően a mocsok és a szenny olyan méretet öltött, amelyet Gogol még elképzelni sem tudott. - Szobát! - Mutassa az utalványt! A zseniális Pavel Ivanovics egy pillanatig sem jött zavarba: - Az igazgatót! - Bumm! - az igazgató régi ismerősnek bizonyult: Kopasz Pimen bátyó, aki valaha az „Akulká”-t vezette, és most a Tverszkaján orosz kávéházat nyitott, német különlegességekkel: boltívekkel, balzsamokkal és, természetesen, prostituáltakkal. A vendég és az igazgató összecsókolództak, sugdolóztak, és a dolog egy szempillantás alatt elintéződött, minden utalvány nélkül. Pavel Ivanovics evett egy-két falatot, ami éppen volt, és elrohant, hagy állást szerezzen magának. * * * VI De egyszer csak hirtelen bekövetkezett a csőd. Csicsikovot, amint Gogol helyesen megjövendölte, Nozdrjov tette tönkre, de a kegyelemdöfést Korobocska adta meg neki. Anélkül, hogy különösebben kárt akart volna okozni neki, csak úgy egyszerűen, részeg állapotban. Nozdrjov a lóversenypályán kifecsegte a faforgácsról szóló vállalkozást, és azt is, hogy Csicsikov egy nem létező vállalatot bérelt ki, és mindezt azzal fejezte be, hogy Csicsikov szélhámos, és ő legszívesebben agyonlőné. A hallgatóság elgondolkozott a dolgon, és futótűzként szállt a hír. És ekkor Korobocska, az a buta liba, beállította hivatalba, hogy megtudja, mikor nyithat péküzletet a Manyezs épületében. Hasztalan bizonygatták neki, hogy a Manyezs állami épület, és se megvenni, se benne bármit is nyitni nem szabad, a buta fehérnép semmit sem értett meg. Csicsikovról azonban egyre rosszabb hírek keltek szárnyra. Kezdték nem érteni, miféle alak is ez a Csicsikov, és honnan bukkant elő. Mindenféle pletyka terjedt el, egyik fenyegetőbb és hajmeresztőbb a másiknál. A nyugtalanság befészkelte magát az emberek szívébe. Megszólaltak a telefonok, elkezdődtek a tanácskozások... Az építésügyi bizottság felhívta a Központi Ellenőrző Bizottságot, a Központi Ellenőrző Bizottság a Lakásügyi Hivatalt, a Lakás Ügyi Hivatal a Népjóléti Bizottságot, a Népjóléti Bizottság a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségét, az Iparművészeti Szövetség és Népművelési Bizottságot, a Népművelési Bizottság a Proletkultot és Népművelő Szervezetet és így tovább. Nozdrjovhoz rohantak. Ez, természetesen, ostobaság volt. Mindenki tudta, hogy Nozdrjov hazug, hogy Nozdrjovnak egyetlen szavát sem lehet elhinni. Mégis beidézték, és ő minden egyes dologról felvilágosítást adott. Kijelentette, hogy Csicsikov valóban bérbe vett egy nem létező vállalatot, és hogy ő, Nozdrjov, ebben semmi kivetnivalót nem lát, miért ne venné, ha mindenki azt teszi? Arra a kérdésre, hogy vajon Csicsikov nem fehérgárdista kém-e, azt felelte, hogy az bizony, és hogy nemrégiben agyon is akarták lőni, de valahogy mégsem lőtték agyon. Arra a kérdésre, hogy Csicsikov nem hamisít-e bankjegyeket, azt felelte, hogy minden bizonnyal hamisít, és még egy anekdotát is elmesélt Csicsikov rendkívüli ravaszságáról; megtudva, hogy a kormány új bankjegyeket akar kibocsátani, Csicsikov kivett egy lakást a Pénzjegynyomda közvetlen közelében, és ott tizennyolcmilliárd értékű hamis pénzt nyomott ki, éspedig két nappala valódi bankjegyek kibocsátása előtt, és amikor rajtaütöttek, és lepecsételték a lakást, Csicsikov egy éjszaka leforgása alatt összekeverte a hamis bankjegyeket az igaziakkal, úgyhogy azután az ördög sem ismerte ki magát, hogy melyek a hamis és melyek a valódi bankjegyek. Arra a kérdésre: igaz-e az, hogy Csicsikov a milliárdjain briliánsokat vásárolt, hogy külföldre szökhessen, Nozdrjov azt felelte, hogy ez az igazság, és hogy ő maga is vállalkozott, hogy segítsen a dolog lebonyolításában, és ha nem tette volna, Csicsikovnak semmiképpen sem sikerül végrehajtania a tervét. Nozdrjov meséi után mindenkin úrrá lett a csüggedés. Belátták, hogy lehetetlenség megtudni, ki is ez a Csicsikov. És nem tudni, mivel végződött volna az ügy, ha nincs a társaságban egy ember, aki Gogol könyvét ugyan, akár a többiek, soha a kezébe sem vette, de szorult belé egy kis józan ész. Az illető hirtelen felkiáltott: - Tudják, ki ez a Csicsikov? S amikor mindnyájan kórusban kérdezték: - Ki? Síri hangon bejelentette: - Szélhámos. * Ny. V. Gogol: Holt lelkek.
|