Brodszkij, Joszif Alekszandrovics: A csípős hidegben fenyőfaillat... (В воздухе - сильный мороз и хвоя... Magyar nyelven)

     Е. Леонской

     В воздухе -- сильный мороз и хвоя.

     Наденем ватное и меховое.

     Чтоб маяться в наших сугробах с торбой --

     лучше олень, чем верблюд двугорбый.

     На севере если и верят в Бога,

     то как в коменданта того острога,

     где всем нам вроде бока намяло,

     но только и слышно, что дали мало.

     На юге, где в редкость осадок белый,

     верят в Христа, так как сам он -- беглый:

     родился в пустыне, песок-солома,

     и умер тоже, слыхать, не дома.

     Помянем нынче вином и хлебом

     жизнь, прожитую под открытым небом,

     чтоб в нем и потом избежать ареста

     земли -- поскольку там больше места.

 Jelizaveta Leonszkajának

A csípős hidegben fenyőfaillat.

Fölvesszük nagy szőrmekabátjainkat.

A hóbuckák között rénszarvas lépked,

Itt semmi haszna a púpos tevének.

Északon, ha hisznek, hát az Istenben

Vagy a börtönőrben, aki kegyetlen

Káromkodások közt ver agyba-főbe,

S azt mondja, még több járt volna belőle.

De délen, ahol hó nem esik gyakran,

Krisztusban hisznek, egy megszökött rabban,

Pusztában, szalma közt jött a világra,

S nem is otthon halt meg, az a hír járja.

Borral és kenyérrel emlékezzünk meg:

Ég alatt éltük rég az életünket,

Kibírhatatlan a földi kalitka,

A szabad létnek az égben a titka.