Bunyin, Ivan Alekszejevics: Északi nyírfa (Северная береза Magyar nyelven)

Над озером, над заводью лесной –

Нарядная зеленая береза...

«О девушки! Как холодно весной:

Я вся дрожу от ветра и мороза!»

То дождь, то град, то снег, как белый пух,

То солнце, блеск, лазурь и водопады...

«О девушки! Как весел лес и луг!

Как радостны весенние наряды!»

Опять, опять нахмурилось, - опять

Мелькает снег и бор гудит сурово...

«Я вся дрожу. Но только б не измять

Зеленых лент! Ведь солнце будет снова».

A tó felett, a parti sás felett

Zöld lombú, díszes nyírfa áll magában...

”Ó, lányok! Milyen hűs a kikelet:

Úgy reszketek szelében és fagyában!"

Eső, jég, tejfehér dús pelyhű hó,

Majd újra napfény, kék ég, vízesések...

„Ó, lányok! Oly derűs a rét, a tó!

Tavasz-ruháik vígak és mesések!"

Megint, megint borult az ég, - havat

Zúdít a szél a zord fenyvest cibálva...

„Úgy reszketek! Csak pántlikáimat

Ne gyűrje össze, újabb napra várva!"