Fet, Afanaszij Afanaszjevics: Diana (Диана Magyar nyelven)

Богини девственной округлые черты,

Во всем величии блестящей наготы,

Я видел меж дерев над ясными водами.

С продолговатыми, бесцветными очами

Высоко поднялось открытое чело, –

Его недвижностью вниманье облегло,

И дев молению в тяжелых муках чрева

Внимала чуткая и каменная дева.

Но ветер на заре между листав проник, –

Качнулся на воде богини ясный лик;

Я ждал,– она пойдет с колчаном и стрелами,

Молочной белизной мелькая меж древами,

Взирать на сонный Рим, на вечный славы град,

На желтоводный Тибр, на группы колоннад,

На стогны длинные... Но мрамор недвижимый

Белел передо мной красой непостижимой.

1847

Láttam a szűzi szép istennő-alakot,

telt teste meztelen szépségben ragyogott

a tündöklő vizek fölött a sűrü lombok

árnyán, s a felszegett, fedetlen, tiszta homlok

és az a színtelen, nyújtott vonalu szem

s a mozdulatlan arc merő egy figyelem,

a méh nagy kínjai közt könyörgő szüzekre

figyelt a kőszüz, és indult könyörületre.

De alkonytájt a szél áttört a gallyakon,

s a fényes istenarc megrebbent a tavon,

s vártam: tegzével és íjával a homályos

fák közt villogva tejfehéren jő az álmos

Rómát megnézni, a dicsőség városát,

a sárga Tiberist, az oszlopok sorát,

s nagy útjait... De nem mozdult a lombok árnyán,

állt rejtelmes fehér szépségében a márvány.