Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics: A város nagypokla (Адище города Magyar nyelven)

Адище города окна разбили
на крохотные, сосущие светами адки.
Рыжие дьяволы, вздымались автомобили,
над самым ухом взрывая гудки.

А там, под вывеской, где сельди из Керчи –
сбитый старикашка шарил очки
и заплакал, когда в вечереющем смерче
трамвай с разбега взметнул зрачки.

В дырах небоскребов, где горела руда
и железо поездов громоздило лаз –
крикнул аэроплан и упал туда,
где у раненого солнца вытекал глаз.

И тогда уже – скомкав фонарей одеяла –
ночь излюбилась, похабна и пьяна,
а за солнцами улиц где-то ковыляла
никому не нужная, дряблая луна.

1913

A város nagypoklát az ablakok széttörték
morzsányi-fényű kis poklocskákra.
Rőt autó-ördögök röpdösnek szerteszét
s dudájuk dörren a dobhártyádba.

A cégtábla alatt, hol sűrü a halszag:
egy roskatag kisöreg pápaszemét keresi
s feljajdul, ahogy az alkonyodó forgatag
kavargásában a villanyos fényszemét reá veti.

A gyárfalak üveghasadékán, hol az érc lobogott
és vonatok vasától óriásodtak a rések -
kárált egy repülőgép és hirtelen odarogyott,
hol a sebesült nap szemefénye kivérzett.

És ekkor már - lámpák takaróiba gyűrve –
a mámorittas, trágár éj lankadatlan elomolt,
s az utcák napocskái mögül felimbolygott az űrbe,
kutyának sem kellve, a hamvadó hold.