Baratinszkij, Jevgenyij Abramovics: Róma (Рим Magyar nyelven)

Ты был ли, гордый Рим, земли самовластитель,

            Ты был ли, о свободный Рим?

            К немым развалинам твоим

Подходит с грустию их чуждый навеститель.

За что утратил ты величье прежних дней?

За что, державный Рим, тебя забыли боги?

            Град пышный, где твои чертоги?

Где сильные твои, о родина мужей?

Тебе ли изменил победы мощный гений?

            Ты ль на распутии времен

            Стоишь в позорище племен,

Как пышный саркофаг погибших поколений?

Кому еще грозишь с твоих семи холмов?

Судьбы ли всех держав ты грозный возвеститель?

            Или, как призрак-обвинитель,

Печальный предстоишь очам твоих сынов?

Te voltál, ó szabad, hatalmas büszke Róma,

        Te voltál, mondd, a Föld ura?

        A múltad hűlt romjaira

Búsan tekint más földek hírhozója.

A volt dicső napok miért tűntek tova?

A régi istenek hogy lettek mostoháid?

        Hová lettek fényűző palotáid?

Hol vannak hőseid, ó férfiak hona?

Te vagy, kit elhagyott a győzők Fortunája?

        Te vagy, kit minden nép gyaláz,

        Ki most magadra hagyva vársz,

Mint annyi nemzedék fényűző szarkofágja?

Ma hét halmod felől vajon kit fenyegetsz?

Tán birodalmakat ijesztgetsz jósszavakkal?

        Avagy sötét szellemalakkal

Vádló tekintetet késő fiakra vetsz?