Baratinszkij, Jevgenyij Abramovics: Vízesés (Водопад Magyar nyelven)

Шуми, шуми с крутой вершины,

Не умолкай, поток седой!

Соединят протяжный вой

С протяжным отзывом долины.

Я слышу: свищет аквилон,

Качает елию скрыпучей,

И с непогодою ревучей

Твой рёв мятежный соглашен.

Зачем, с безумным ожиданьем,

К тебе прислушиваюсь я?

Зачем трепещет грудь моя

Каким-то вещим трепетаньем?

Как очарованный стою

Над дымной бездною твоею

И, мнится, сердцем разумею

Речь безглагольную твою.

Шуми, шуми с крутой вершины,

Не умолкай, поток седой!

Соединяй протяжный вой

С протяжным отзывом долины!

Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,

a völgy felé, ezüst patak!

Szakadjon dübörgő szavad

a visszhang dübörgő szavába!

Hallom: északi szél vonít,

fenyők hajlonganak recsegve,

s a szél szavával zúgnak egybe

lázadt, robajló hangjaid.

Miért hogy várakozva nézlek

megbabonázva s szüntelen?

és mit jelentenek szívem mélyén

e jósló reszketések?

Párálló mélységed felett

állok, álom bűvöletében,

és szavak nélkül is megértem

- a szívemmel - beszédedet.

Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,

a völgy felé, ezüst patak!

Szakadjon dübörgő szavad

a visszhang dübörgő szavába!