Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Puskin, Alekszandr Szergejevics: Elégia (Элегия Magyar nyelven)

Puskin, Alekszandr Szergejevics portréja

Элегия (Orosz)

Безумных лет угасшее веселье
Мне тяжело, как смутное похмелье.
Но, как вино – печаль минувших дней
В моей душе чем старе, тем сильней.
Мой путь уныл. Сулит мне труд и горе
Грядущего волнуемое море.

Но не хочу, о други, умирать;
Я жить хочу, чтоб мыслить и страдать;
И ведаю, мне будут наслажденья
Меж горестей, забот и треволненья:
Порой опять гармонией упьюсь,
Над вымыслом слезами обольюсь,
И может быть – на мой закат печальный
Блеснет любовь улыбкою прощальной.

1830



Kiadó«Художественная литература», Москва
Az idézet forrásaА. С. Пушкин: Стихотворения

Elégia (Magyar)

Üres mulatsága bolond időknek
Rossz emlék már, mámorból ébredőnek.
A mély bánat, elmúlt napok miatta,
Lelkemben érik, mint ó bor zamatja,
S a tovább lépőt megunt útja várja,
Csak baj és gond habzó óceánja.
 
De nem, ne jöjjön még a zord halál,
Élni, gondolkodva, szenvedve bár!
Tudom, részem lesz még sok gyönyörben,
Ha bánattól, gondoktól is gyötörten;
És harmónia tölti el lelkemet,
Könnyet fakaszt az édes képzelet,
És talán, ha majd elmúlik delem,
Mosolygó búcsút int a szerelem.



FeltöltőZöldi Péter
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap