Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Száll a nap, jön az éjszaka (День вечереет, ночь близка Magyar nyelven)

День вечереет, ночь близка,

Длинней с горы ложится тень,

На небе гаснут облака...

Уж поздно. Вечереет день.

Но мне не страшен мрак ночной,

Не жаль скудеющего дня,-

Лишь ты, волшебный призрак мой,

Лишь ты не покидай меня!..

Крылом своим меня одень,

Волненья сердца утиши,

И благодатна будет тень

Для очарованной души.

Кто ты? Откуда? Как решить,

Небесный ты или земной?

Воздушный житель, может быть,-

Но с страстной женскою душой.

1 ноября 1851

Száll a nap, jön az éjszaka.

Nyújtja a hegyi árnyakat.

Hamvad a felhők parazsa...

Jön az éjszaka, száll a nap.

Mit a bukó nap énnekem,

mit, hogy hideg s zord a homály,

csak te, bűvös kísértetem,

csak te soha tova ne szállj!

Suhogj köröttem, égi szárny,

csöndesítsd nyugtalan szivem,

s áldott gyolcs lesz a szürke árny

lenyűgözött, bús lelkemen.

Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj

lakosa vagy? Égi követ?

Tündér tán... De tűz, szenvedély,

amilyen asszony csak lehet!