Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: A padlón ült… (Она сидела на полу… Magyar nyelven)

Она сидела на полу

И груду писем разбирала –

И, как остывшую золу,

Брала их в руки и бросала –

Брала знакомые листы

И чудно так на них глядела –

Как души смотрят с высоты

На ими брошенное тело...

О, сколько жизни было тут,

Невозвратимо-пережитой!

О, сколько горестных минут,

Любви и радости убитой!

Стоял я молча в стороне

И пасть готов был на колени, –

И страшно-грустно стало мне,

Как от присущей милой тени.

1858

A padlón ült, körötte nagy

halom levél - azt válogatta,

hamuvá hült írásokat:

ezt olvasta, azt félredobta.

Felvett egy-egy képeslapot,

s megdermedt a csodálkozástól:

lelkek néznek így elhagyott

testükre az ég magasából.

Mily élet volt ez valaha,

és nem jön vissza soha többet!

Hány szomorú pillanata

megölt szerelemnek s örömnek!

Mellette álltam, csüggeteg,

némán, és majdnem térdre esve -

s elkomorodtam, mintha egy

kedves árny állt volna helyemre.