Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Utolsó szerelem (Последняя любовь Magyar nyelven)

О, как на склоне наших лет

Нежней мы любим и суеверней...

Сияй, сияй, прощальный свет

Любви последней, зари вечерней!

Полнеба обхватила тень,

Лишь там, на западе, бродит сиянье,-

Помедли, помедли, вечерний день,

Продлись, продлись, очарованье.

Пускай скудеет в жилах кровь,

Но в сердце не скудеет нежность...

О ты, последняя любовь!

Ты и блаженство и безнадежность.

Ó, ha eljön öregkorunk,

Szerelmünk mélyebb s babonásabb...

Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,

Végső szerelmünk fénye, áradj!

Az ég felére árny tapad,

Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -

Maradj, maradj még, esti nap,

Ne múljon el minden, mi szép volt!

Bár vérünk lanyhul szüntelen,

A szívünk éppen úgy szeret még...

Ó te, utolsó szerelem,

Te mámor és reménytelenség!