Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Nyári est (Летний вечер Magyar nyelven)

Уж солнца раскаленный шар

С главы своей земля скатила,

И мирный вечера пожар

Волна морская поглотила.

Уж звезды светлые взошли

И тяготеющий над нами

Небесный свод приподняли

Своими влажными главами.

Река воздушная полней

Течет меж небом и землею,

Грудь дышит легче и вольней,

Освобожденная от зною.

И сладкий трепет, как струя,

По жилам пробежал природы,

Как бы горячих ног ея

Коснулись ключевые воды.

A nap izzó gömbjét fejéről

a föld legördítette már

s az est békés tüze az égről

mindjobban a tengerbe szállt.

Jött a csillagok szikra-ezre,

és a köröttünk mindenütt

növő éjt magasba emelte

nedvesen csillogó szemük.

A mennyei patakok útja fönt

s lent teltebben csobog

és a hőségtől szabadulva

a szív könnyültebben dobog,

mert édes borzongás futott a

Természeten át – mintha víg

forrásvíz érintette volna

forró és fáradt lábait.