Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Válek, Miroslav: Sorsok (Osudy Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja
Répás Norbert portréja

Vissza a fordító lapjára

Osudy (Szlovák)

1943

Keď priviedli ho na okraj tej jamy
a dali mu do rúk vrece, aby ho tam vysypal,
nebolo to vápno,
ale kalcium.

Noc zdĺhavá jak kôrnatenie ciev
a plná krvi
tiekla nad nimi,
vysoko v jedliach jej monotónny spev.

Ešte sa vystrel,
obloha sčernela a zhrbila sa zem.

Pes, s Mesiacom v zuboch, ušiel od splavu.

Hovoril, že nespí, kašle
a ukazoval na hruď bolavú.

Ale ten druhý nevedel ešte, kde čo leží,
včera v tej tme stratili smer, dlho blúdili,
ordináciu prebral až ráno, musel
vylamova
ť dvere, celá tá vec mu bola
hrozne trápna.

Ani ho neprezrel,
povedal iba, že je to nákazlivé,
že to potrebuje odpočinok,
čas
a potom –
trochu vápna.

1944

Ke
ď prišli po ňu, umývala schody.
Stará, zodratá,
celý život umývala schody.
Celý život boli od blata.

No čo chcete, ke
ď sú v dome chlapi!

Starý človek robí všetko zo zvyku.
Zo zvyku je,
zo zvyku spí
a zo zvyku sa trápi.
Všetci štyria zahynuli v Povstaní.

Keď prišli po ňu, umývala schody.
Vždy sa bála lúčenia a rozchodov.

»... kráľovnú s kráľom posadili do saní,
zaviezli do zlatého hradu
a bola svadba dlhá, veselá,
na nebi aj na zemi,
nad vodou aj pod vodou...«

A to je koniec,
zakry sa, spi,
ináč
ťa zakrútim až po bradu,
sem do perín tej starej zlej ženy, čo zomrela.
Zomrela?

Potkla sa, spadla zo schodov.


Sorsok (Magyar)

1943

Mikor a gödör szélehez vezették
s kezébe zsákot adtak, hogy azt ott kiszórja,
nem mész volt benne
hanem kalcium.

Vérrel teli és hosszadalmas éj,
akár egy érelmeszesedés
magasan felettük,
egyhangú zene csordogált a fenyőkben.

Még felegyenesedett,
elsötétült az ég és meggörnyedt a föld.

Kutya, szájában a Holddal, elsomfordált a zúgótól.

Mondta, hogy nem alszik, köhög
és fájó mellkasára mutatott.

De a másik nem tudhatta még, mi merre lapul,
a tegnapi homályban irányt vesztettek,
hoszan bolyongtak, a rendelést reggel vette át,
be kellett törnie az ajtót, kellemetlenül érintette
az egész dolog.

Ki sem vizsgálta,
csak annyit szólt, hogy ragályos,
hogy pihenést igényel,
időt
és utána –
egy kis meszet.

1944

Épp a lépcsőt mosta, mikor érte jöttek.
Megöregedett, roskatag,
egy élten át lépcsőket mosott.
Egy élten át sárosan.

Mit akartok, hisz férfiak laknak a házban!

A vén ember mindent megszokásból tesz.
Szokásból eszik,
szokásból alszik
és szokásból gyötrődik.
A Felkelésben pusztult el mind a négy.

Épp a lépcsőt mosta, mikor érte jöttek.
Mindig is félt a búcsútól és az elválástól.

»... királynőt királlyal a szánba ültetették,
arany várba vitték
és lakodalmat ültek hosszan, vidáman
égen és födön is,
víz felett és allata szintén...«

Itt a vége,
fuss el véle,
különben szakállig csavarlak,
a halott asszony a dunyhájába.
Meghlat?

Megbotlott, lezuhant a lépcsőkről.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap