Peteraj, Kamil: Liszt titkai (Lisztové tajomstvá Magyar nyelven)

Dnes píšeme faxy, maily, a nie listy.
Listy píšu iba romantickí bicyklisti.

Pretože som romantický bicyklista,
píšem liszty a počúvam Liszta.

Čierne tuše duše, víry, chýry,
diablov portrét múzy na klavíri,

nikde žiadny zhon, len vzruchy,
akoby v tom lísztí dve Lisztove ruky,

pod ktorými hudba šuští, kráča, hrmí,
písali tie liszy lisztov
rukou šialenou a fantaszticky isztou.

Žiadne EKO. Tá hudba je čisztá.
Liszt je tvoj. No tečie v ňom krv
romantika Liszta.

Faxok, mailek, de levélbe nem ivódik tintánk.
A levelírást míveljék a romantikus biciklisták.

A romantikus biciklista én vagyok,
ezért iromáňt írok és Lisztet hallgatok.

Lélek sötét tintái, örvény és hírlet,
klavíron fekvő múzsák, ördögkép, intet,

sehol semmi hajsza, csak méreg,
a harastban Liszt keze a lényeg,

mely alatt a zene zizeg, lépdel, dübörög,
levelek préšei írták
őrült kézzel pompášan míg bírták.

Semmi EKHÓ. Tista az a zene.
Az iromáň a tiéd. De vér,
Liszt romantikája hömpölyög vele.