Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lenko, Július: Bármerre járhatsz (Kamkoľvek človek príde Magyar nyelven)

Lenko, Július portréja

Kamkoľvek človek príde (Szlovák)

Kamkoľvek človek príde, kde je zem
a vzduch a stromy, oblaky a vtáci,
môže žiť. Ked sa k tomu pridruží
láska, tak vydrží aj na bodľačí.


Ako to bolo ? Zaprášený deň
v Laborci umýval si bosé nohy,
z uličiek viala vlaha vlhkých stien,
pražilo slnce, uvädali hlohy.


Postavy stromov ako bodáky
sa krížom cez námestie zamihali
a pomedzi ne krokmi dlhými
tí, ktorí zo synagóg vychádzali.


Mestečko takmer spalo. Skliepky sa
až do pivničných tôní uchýlili,
kostolná strecha ako kulisa
hrozivo nachýlila sa v tej chvíli.


Potom ich brali. Bolo to v ten deň,
či o rok neskôr
l Na tom nezáleží.
Z námestia pustil som sa cestičkou
k štvrti chudoby, čo von z mesta leží.

Tam za muškátmi v malej izbičke
z kufríka som si veci povykladal
a v živých textoch milova
ch kníh
som východisko z labyrintu hľadal.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóSlovenský spisovateľ, Bratislava
Az idézet forrásaJúlius Lenko – Stužková slávnosť, nová poézia
Könyvoldal (tól–ig)20-21
Megjelenés ideje

Bármerre járhatsz (Magyar)

Bármerre járhatsz, ahol talaj van,
madarak e's kék ég, fák és Jellegek,
meg lehet élni a jég hátán is,
ha mindehhez társul szív és szeretet.

Hogyan is történt ? A poros nyári nap
a Laboréban áztatta csupasz lábát,
az utcákból nyirkos mészszag áradt,
tüzelt az ég, elhervadtak a mályvák.

A téren fák körvonalazódtak,
rézsűt villogtak, mint egy szuronysor,
s közöttük nyúlt léptekkel vonultak
a hívők a zsidó templomokból.

A városka szunyókált. A boltok
lehúzódtak a pincékbe lassan.
A templomtető mint baljós háttér
fenyegetőn megdőlt e pillanatban.

És elvitték őket. Aznap történt,
vagy egy évvel később, most már mindegy lehet;
szűk utcácska vitt, míg el nem értem
a város szélén a szegénynegyedet.

Szerény szobácska, muskátlis ablak...
Bőröndömből holmimat kiszedtem,
s szeretett szerzőim szövegében
az útvesztőből kiutat kerestem.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMadách Könyv- és Lapkiadó (Bratislava)
Az idézet forrásaJúlius Lenko – Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)15-115
Megjelenés ideje

minimap