Strážay, Štefan: A kovács (Kováč Magyar nyelven)

Kováč podkúva koňa.
Drží v ruke kopyto,
ktoré sa zospodu podobá
zvädnutému listu.

Pec sa trasie,
plamene prúdia.
Kliešte žeravejú pri studni,
ale chladná voda je hlboko.

A kováč vbíja klince ako blesky.

Ešte horia zvädnuté listy,
vietor je dymom poznačený,
keď koňa odvádzajú
podkutého.

Ide, nedotýka sa zeme,
kopytá mu svietia v tme.

Lovat patkol a kovács.
Kezében ott a pata:
alulról nézvést mintha
hervadt falevél lenne.

Reszket a kutya,
lobognak a lángok.
Izzik a kútnál a fogó,
de a hűs víz ott van mélyen.

És a kovács beveri a villám szögeket.

Égnek még a hervadt levelek,
a szélben füst jele,
ahogy a megpatkolt lovat
elvezetik.

Megy, nem is érinti a földet,
patái a sötétben fényeskednek.