Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 2 (Šel je popotnik skozi atomski vek 2 Magyar nyelven)

Bor, Matej portréja

Šel je popotnik skozi atomski vek 2 (Szlovén)

2

 

Šel je popotnik skozi atomski vek,

in ko je bil že dovolj visoko,

se je ozrl navzdol,

kjer je ležal atomski vek:

vsepovsod,

kamor je seglo oko,

beton in železo,

železo in beton

v najrazličnejših oblikah,

ki so ob neonskih lučeh metale

dolge, negibne sence skozi čas.

Popotnik je gledal vse to,

in ko je pomislil,

kako nepotrebno je njegovo srce

sredi vsega tega,

se mu je utrnila solza.

Pala je na tla

in ptiček, ki je stal tam, jo je popil.

In ko jo je popil, je rekel: Grenka je tvoja solza.

Zakaj je tako grenka?

In še preden mu je popotnik mogel reči

svoj običajni: Ne vem -

je ptiček umrl.

Vzel ga je v roke

in ga odnesel tja dol, kjer je ležal atomski vek,

da ga pokoplje.

Vendar zaman:

vsepovsod sam beton in železo,

samo železo in beton,

in niti toliko zemlje, ki rodi rože in ptice,

da bi našel grob za ptico

in zasadil rožo nanj.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.egss.si

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 2 (Magyar)

2

 

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és amikor már elég magasra ért,

széttekintett a völgyben,

ahol az atomkor létezett;

köröskörül mindenütt,

ahova a szem ellátott,

beton és vas,

vas és beton volt,

a legkülönfélébb alakzatokban,

neonfénnyel megvilágítva és mozdulatlan,

hosszúkás árnyékot vetve az idő arcára.

A járókelő megnézte mindezt,

és amikor felismerte,

mennyire fölösleges a szíve

ebben a helyzetben,

könnycsepp esett ki a szeméből.

A földre hullt,

ahol megitta egy ténfergő kismadár.

És miután megitta, így. szólt: – Keserű a te könnyed.

Miért oly keserű?

És még mielőtt a járókelő

felelhetett volna megszokott nemtudom-jával,

a kismadár kimúlt.

A járókelő felemelte és levitte a völgybe,

ahol atomkor volt,

hogy eltemesse.

De hasztalan a fáradozása:

köröskörül mindenütt csupa beton és vas,

csupa vas és beton,

még annyi porhanyó földet sem lelt,

hogy a kismadárnak sírhelyet ásson

s virágot ültessen reá.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap