Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 4 (Šel je popotnik skozi atomski vek 4 Magyar nyelven)

4

Šel je popotnik skozi atomski vek

in je srečal človeka,

ki je razložíl njegovo dušo.

Razložíl jo je,

zložiti pa je ni več znal.

Popotnik mu je plačal,

kar je terjal,

spravil tako razloženo du dušo v kovček

in je šel naprej.

Od psihiatra do psihiatra.

In vsi so bill kakor otroci,

ki jemljejo drug drugemu igračo iz rok,

katero so razložili,

da bi jo znova zložili,

a vse zastonj –,

pa tudi če jo zložijo,

jo zložijo narobe.

In ko je nazadnje, truden ad vsega tega,

pozabil kovček v čakalnici,

je imel težave

v uradu za najdene predmete,

saj ni znal povedati,

kakšna je bila njegova duša.

Vse, kar je vedel, je bilo to,

da je bila razložena,

takšnih razloženih duš

pa je dosti in vsak dan več.

4

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és találkozott egy emberrel,

aki szétszedte a járókelő lelkét.

Szétszedte,

de nem tudta összerakni.

A járókelő megfizette

a kért díjat,

szétszedett lelkét bőröndbe helyezte

és továbbment.

Pszichiátertől pszichiáterig vándorolt.

És mind olyanok voltak, mint a gyerekek,

akik kitépik egymás kezéből a játékszert,

melyet szétszedtek,

hogy ismét összerakják,

de hasztalan a fáradozásuk,

mert ha összerakják is,

hibásan rakják össze.

És mikor végül, mindettől már kimerülten,

a váróteremben felejtette bőröndjét,

nagy nehézségei támadtak

az elveszett és talált tárgyak irodájában,

mert már nem tudta megmondani,

milyen is volt a lelke.

Amit tudott, csak annyi,

hogy szétszedték,

de ilyen szétszedett lélekből sok van,

és napról-napra több.