Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 6 (Šel je popotnik skozi atomski vek 6 Magyar nyelven)

Bor, Matej portréja

Šel je popotnik skozi atomski vek 6 (Szlovén)

6

 

Šel je popotnik skozi atomski vek

in srečal popotnika.

Ta mu je rekel: Kam?

- Ne vem.

- Jaz tudi ne.

- Pa pojdi z menoj, kamor prideva, prideva.

In sta šla.

Tretji se jima je pridružil,

ne da bi vprašal, kam gresta,

vesel, da je nazadnje našel pravo pot.

In tako je bilo s četrtim in šestim in desetim

in tisočim in stotisočim.

Tedaj pa je rekel prvi popotnik drugemu:

Kam gredo vsi ti ljudje?

- Za nama.

- In ne vedo, da midva ne veva, kam greva?

- Ne.

- Torej jim morava povedati.

- Nikar, je rekel oni. To naju bi stalo glavo.

Rajši se ločiva in pojva vsak svojo pot.

In sta se ločila.

Za njima pa je nastal tak trušč in hrušč,

da se je od njega tresel ves atomski vek.

Vse se je prepiralo,

katera od poti,

ki sta jo ubrala ona dva, je prava.

In še preden je prišel popotnik tako daleč,

da bi bil varen pred krvjo,

je začela teči kri.

Svetal od nje

je stal na pobočjih časa

in gledal navzdol po atomskem veku.

In je bil žalosten, tako,

da ga je celo žalost zapustila.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dlib.si/stream

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 6 (Magyar)

6

 

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és találkozott egy másik járókelővel,

aki megkérdezte: - Hová, hová?

- Nem tudom.

- Én se.

- Gyere velem, valahová csak eljutunk. -

És együtt mendegéltek.

És csatlakozott hozzájuk egy harmadik járókelő,

aki nem is kérdezte, hová tartanak,

örült, hogy végre megtalálta a járható

Ugyanezt tette a negyedik, a hatodik, a tizedik,

az ezredik és a százezredik járókelő.

És akkor az első járókelő feltette a másodiknak a kérdést:

Hová mennek mindezek az emberek?

- Énutánam és teutánad.

- Nem tudják talán,hogy mi ketten nem tudjuk, hová tartunk?

- Nem tudják!

- Hát akkor meg kell mondanunk nekik.

- Ugyan! - tiltakozott az első. - Ez a fejünkbe kerülne.

Jobb, ha elválunk s ki-ki külön folytatja a maga útját. -

És különváltak.

És nyomukban akkora zúgás és lárma támadt,

hogy beleremegett az egész atomkor.

És mindannyian civakodni kezdtek,

vajon az első vagy a második járókelő

tért-e rá a helyes útra.

És még előbb, semmint a járókelő oly messzire ért volna,

hogy biztonságban legyen a vérengzéssel szemben,

megkezdődött a vérfolyás.

A járókelő szinte fénylett a vértől,

az idő lejtőjén állt

és letekintett a völgybe,

az atomkorra.

És annyira szomorú volt,

hogy végül még a szomorúság is faképnél hagyta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap