Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron X (Šel je popotnik skozi atomski vek 10 Magyar nyelven)
Šel je popotnik skozi atomski vek 10 (Szlovén)10
Šel je popotnik skozi atomski vek in je sanjal, da je odnesel meč iz muzeja. Pod njim je pisalo: Cezarjev. - Kaj boš z menoj? mu je rekel meč. - Osvojil mi boš kraljestvo. Ti si tega vajen. In res mu je osvojil kraljestvo, tam na obalah atomskega veka, kajti meč je bil Cezarjev meč in je bil tega vajen. Ko pa je popotnik spravil podse celo kraljestvo, ga je obšel strah, da ne bi kraljestvo spravilo podse njega. Rekel je meču: Brani me! In meč ga je branil, kajti meč je bil Cezarjev meč in je bil tega vajen. Tedaj pa je popotnik obrišal kri z njega in ukazal: In zdaj mi prinesi še srečo! In meč je šel, trgal je srečo iz prsi ljudi in jo nosil pred noge svojemu gospodarju. Ta pa je hodil po nji in govoril: Kaj mi bo tuja sreča? Prinesi mi srečo, ki bo prava, ker bo samo moja. Vendar zaman - kajti meč je bil Cezarjev meč in ni bil tega vajen.
|
Átkelt a vándor az atomkoron X (Magyar)X
Átkelt a vándor az atomkoron, s azt álmodta, hogy elvitt egy kardot a múzeumból. Alatta ez állt: Cézár kardja. - Mihez kezdesz velem? szólt hozzá a kard. - Királyságot hódítasz velem, ezt megszoktad már. És valóban királyságot hóditott vele, ott, az atomkorszak partjain. Mert a kard Cézár kardja volt, s ehhez már hozzászokott. S amikor a vándor már egész királyságot hajtott a sarka alá, elfogta a félelem, hátha a királyság őt hajtja a sarka alá. Igy szólt a kardhoz: védj meg! És a kard megvédte, mert hiszen Cézár kardja volt, s már hozzászokott. Ekkor a vándor letörölte róla a vért és megparancsolta: S most hozd el nekem a boldogságot is! És a kard elment, kitépte az emberek kebléből a boldogságot, és ura lábai elé tette. Az pedig rátaposott és így szólt: Minek nekem más boldogsága? Hozd el nekem az igazi boldogságot, amelyik csak az enyém. S mégis hiába - mert a kard Cézár kardja volt, s nem ehhez szokott.
|