Seghers általa versekből összeállított
régi monográfiát* lapozok
nézem a sorokat
a világnyelvek rezdüléseit
két háborúközötti fényképeket
nézek – élettelen arcokat
süketnéma templomtornyokat
halott tájszeleteket
kifakult kéziratok
szarkalábait
Nem is a költészet a tárgyak érdekelnek
az az idő (az eltűnt vágy)
a Szajnán úszó dereglyék
a gyászszertartáson kínált konyak
és azok a hosszú vékony kenyerek
a még mindig illatozó kenyerek
szívesen ennék belőlük
ám nincsenek
Megnyugtató világnyelven írt szavakat kézben tartani
olyan mint baltát tartani
mely ha öl is
úgy öl hogy az öldöklésből
kultúra lesz
az áldozat vére meg csak folt
az akváriumban
ártatlan látvány halakkal
mint Matisse festményén
Megnyugtató világnyelven írni
a nosztalgia
és az “ostranenija**”nevében
a másokat
akik a homokban
szelekben
a semmiben hisznek
kereszttel ölni
Isten nevében ölni
még-mindig-másodszor-is
a nem szívesen látottat
a szabályszerűen keresztre-feszítettet
a szakavatottan
meggyilkoltat
minden időben
minden nyelven
*monográfia – a szerző ezt a kifejezést alkalmazza, helyesebb lenne „antológia”, de...
** ostranenija – az oroszból szerbek által átvett, módosított kifejezés talán legpontosabb fordítása: eltávolítás