Samo me zima odnese iz ruke jeseni (Szerb)
tvoja pesma
Ponoć. Sneg.
Hiljade belih leptira, krilima
prekriva zemlju mog detinjstva.
Zalutan u horizontu očekivanja,
tražim rumenilo tvoga lica.
Jedno u drugo, jezera se
kroz zenice prolamaju.
Zimzelena je hladnoća
u prstima kojim ću ti dotaći.
Tišina. Šum pahulje nebo je postalo,
kosu da ti pomiluje. Najavi dane.
I odraz mojih cipela u snegu. Feltöltő | Fehér Illés |
Kiadó | Besjeda Banja Luka |
Az idézet forrása | Pustanja |
Könyvoldal (tól–ig) | 81. |
Megjelenés ideje | 2009. |
|
Az ősz kezéből csak a tél visz el (Magyar)
költeményed
Éjfél. Hó.
Gyermekkori otthonomat
számtalan fehér lepke-szárny takarja.
A várakozás láthatárán eltévedve
keresem arcodról azt a pírt.
Egyik a másikba, a tavak
szembogarakon keresztül zuhognak.
Ujjamban, mellyel érintelek,
örökzöld a fagy.
Csend. Égbolttá vált a pehely-susogás,
majd hajadat simítja. Hirdeti a napokat.
És a hóban cipőkopogásomat.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|