Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Munch-Petersen, Gustaf oldala, Magyar életrajz

Munch-Petersen, Gustaf portréja
Munch-Petersen, Gustaf
(1912–1938)
 

Életrajz

Gustaf Munch-Petersen (1912-1938) költő volt és festőművész, aki, bár akadémikus környezetből származott, néhány félév után abbahagyta egyetemi tanulmányait, s attól kezdve „szabadúszóként” teljesen az irodalomnak és a képzőművészetnek élt. Korai halálával, mely rendkívülien ígéretes költői-művészi pályát tört derékba, tragikus alakja lett a századközép dán lírájának, s viszonylag kevés hátrahagyott műve ellenére is igen fontos helyet foglal el a dán irodalmi köztudatban. Költészete összekötő kapocs az irodalmi modernizmus korai, 30-as évekbeli megjelenési formái és a teljes súllyal csak az 50-es évektől kibontakozó irodalmi áramlatok között, noha már 1938-ban meghalt. Ma már köztudott, hogy tulajdonképpen  ő volt az első modernista Dániában, bár erről a tényről a közvélemény csak igen megkésve szerzett értesülést, sokak véleménye szerint csak 1959-től, amikor az Összegyűjtött írások (Samlede skrifter) megjelent. Ezzel a gyűjteménnyel vált nyilvánvalóvá törekvéseinek jelentősége, súlya, úttörő jellege. Első kötete, a meztelen ember (det nøgne menneske) 1932-ben került ki a nyomdából, s ezt életében még további három verseskötet követte: a legalsó ország (det underste land; 1933), jeruzsálem felé (mod jerusalem; 1934) és a tizenkilenc vers (nitten digte; 1937). Ebben az utolsó kötetében találjuk legérettebb, legönálóbb alkotásait. A korábbi nyilvánvaló szürrealista hatásokat sikerült itt konkrét képi nyelvvel felcserélnie. Költészete a 20-as és 30-as évek szubjektív irányú magatartását egyesíti a radikális világlátással, a társadalom forradalmi felfogásával és a közösségbe vetett hittel. A szocialistákkal együtt egy új társadalomról álmodozott, a mélylélektan freudi  követőivel pedig egy új típusú emberről. Politikai elvei, utópisztikus-szociális elképzelései, a magát felszabadító emberbe vetett hite s a spanyol köztársaság iránt érzett rajongása folytán akár egy dán József Attila is lehetett volna belőle. De erre egyrészt nem maradt elég ideje (a Franco ellen harcoló köztársaságiak oldalán esett el 1938-ban, alig 26 évesen, a nemzetközi brigád önkéntesei közt); másrészt túlságosan elfoglalta mind a polgári konvenciók elleni küzdelem, mind pedig a költészet és művészet formai törekvései iránt mutatott érdeklődése. Stílusa egyébként újszerű és nyitott, szöges ellentétben kortársainak legtöbbjével. Versei, melyek telítve vannak életéhséggel és életigenléssel, a prózához közel álló szabad ritmusokban íródtak, s meglehetősen heterogén elemeket foglalnak magukba: amerikai bluest, bibliai mitológiát, Freud mélylélektani feltételezéseit, az erotikus és álomvíziókat - politikai jelszavakkal és forradalmi elképzelésekkel egybekeverve. A kor dán közvéleménye meglehetős idegenkedéssel és értetlenkedéssel állt szemben ezzel az egyveleggel szemben. Költészetét sokak előtt csak korai halála a spanyolországi csatatéren, valamint a második világháborút követő első évtizedek megváltozott légköre hitelesítette. Tény, hogy Összegyűjtött írásainak 1959-es megjelenése után népszerűsége igen megnőtt. Anyja svéd származású volt, így Munch-Petersen kétnyelvűként nőtt fel és svédül is írt verseket; ezeket a nap van (solen finns; 1939) címmel gyűjtötte egybe, ez a kötet azonban már csak a halála után jelent meg. Hasonlóképpen angolul írt verseihez, melyek a fekete isten köve (black god's stone; 1939) címmel kerültek kiadásra. Fiatal éveit simon belekezd (simon begynder; 1933) című önéletrajzi regényében örökítette meg.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap