Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Jou, David: El professor

Jou, David portréja

El professor (Katalán)

Quin privilegi, haver pogut parlar
tants anys davant d'uns ulls que renovaven
contínuament la seva joventut,
haver-me sentit ple de savieses més altes que la meva
i des d'elles haver pogut parlar, argumentar, sorprendre, rebatre, demostrar,
oblidar-me dels meus límits, de la meva poca gràcia,
de la meva veu monòtona, de mi mateix i tot,
i en un cel de pissarres i de guix esdevenir tan sols un portador
-indigne, ho sé, i obscur- de tantes meravelles! 
Que siguin elles
les que em salvin als seus ulls, si cal salvar-me -o no, millor que no,
millor no interposar-me altra vegada entre el foc de veritat
i els ulls que algun instant l'han delejat;
millor l'oblit, la transparència. 
La joventut, la saviesa: tan eternes en la seva inaccessible abstracció
i tan belles, ara, ací, en la múltiple i efímera presència
d'aquests ulls distrets, d'aquests badalls -els veig-, d'aquest desinterès
amb què prenen nota del que escric a la pissarra:
ah, quan ho comprenguin algun dia,
quan en vegin la bellesa no en paraules d’algú altre
sinó d'ells, llum dels seus ulls, per fi matèria pròpia,
quina redempció d'aquests instants on ara veuen solament monotonia!



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://musessquare.blogspot.hu

A professzor (Magyar)

Mekkora előny, hogy ennyi éven át
olyan szemek előtt beszélhettem, amik folyamatosan
megújították a fiatalságukat,
hogy az enyémnél felsőbbrendű bölcsességekkel megteltnek érezhettem magam,
és azokon át beszélhettem, érvelhettem, elcsodálkoztathattam, elvethettem, bizonyíthattam,
elfeledhettem a korlátaimat, kevés szellemességemet,
monoton hangomat, beleértve saját magamat és mindent,
és egy gipsz- és palatábla-égben átváltozhattam
oly sok csoda – már tudom, méltatlan –
hordozójává csupán.
És ők azok,
akik megmentenek engem a szemükkel, ha meg kell menteni, – vagy nem,
inkább nem, inkább ne vessenek be engem ismét az igazság tüze
és a szemek közé, amit egyszer már megkívántak,
inkább a feledés, az átlátszóság.
Az ifjúság, a bölcsesség: oly örökkévalóak megközelíthetetlen elvonatkoztatásukban,
és oly szépek itt, most, e szórakozott szemek, ennek az ásítozásnak
sokszoros és mulandó jelenlétében – jól látom – ebben az érdektelenségben,
amivel követik azt, amit a táblára írok:
ah, egy napon, amikor megértik,
amikor meglátják a szépségét, nem mások szavában,
hanem saját magukéban, a szemük fényét, ami az igazi anyag,
ami ezeknek a pillantásoknak a megváltása, miben jelenleg csak egyhangúságot látnak!



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/06400/06415/06415.htm

minimap