Jirásek, Alois (1851–1930) Művek Bibliográfia   hu cz

Életrajz

(1851 – 1930)

Prágában történelmet tanult, majd gimnáziumi tanár lett Litomyšlben. Itt írta meg első jelentősebb műveit: diákokról szóló kisregényét, a „Bölcsésztörténet”-et (Filosofská historie, 1882) és a „Kutyafejűek” (Psohlavci, 1886) című történelmi regényt. 1888-ban visszatért Prágába, ahol 1909-ig, nyugdíjazásáig, tanított. 1917-ben elsők közt írta alá a Cseh írók manifesztumát, melyben az ország önállóságát követelték. Később országgyűlési képviselő lett, 1920-tól pedig szenátor. Nemzetnevelő történelmi regényei nemcsak saját korában, de a későbbi évtizedekben is rendkívül népszerűvé tették.
Terjedelmes életműve szinte a teljes cseh történelmet átfogja, de főként három korszakra összpontosul. A husziták korában játszódik 3 regénytrilógiája („Áramlatok között” – Mezi proudi, 1891, „Mindenki ellen” – Proti všem, 1894, „Testvérszövetség” – Bratrstvo 1900-1909). A nemzeti ébredés időszakához köthető többek között 2 regénykrónikája, az 5 részes „F.L.Vĕk” (1890-1907) és a 4 részes „Nálunk” (U nás – 1897-1904), de a fehérhegyi csata (1620) utáni kilátástalan időszakot is gyakran megjeleníti, amelyet később Jirásek regénye alapján neveztek el a „sötétség korá”-nak. „Sötétség” (Temno, 1915) című regényében a jezsuiták dühödt protestánsüldözése és a könyvégetések légkörében a nemzeti, huszita értékek pusztulásra vannak ítélve, s a vallási ellentéteket még fiatal főhőseinek szerelme sem tudja feloldani.
Az ifjúságnak szánta Régi cseh mondák (Staré povĕsti české, 1894) c. kötetét, melyben a gyűjtésekből és régi krónikákból ismert mondákat dolgozta fel archaizált nyelven.