Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Březina, Otokar: A kalászok apotheózisa (Apotheosa klasů Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja

Apotheosa klasů (Cseh)

Zde kroky zastavím a zraků zbožností a vzpláním
nad krajem, jemuž požehnals, svou duši rozestru:
a v modlitbě své uslyším, jak země zpívá zraním
ve světů mystickém, tvou slávou hřmícím orchestru.

O klasy pracující dnem! O bratří nesčíslní
ke kořenům svým schýlení a zbledlí v únavě,
a času žhavým tajemstvím, jež nad vámi se vlní
chléb síly z věků do věků nesoucí laskavě,

o vlídní! Bratrsky jste dovolili, aby v skrýši
řad vašich stísněných o létu nadpozemských krás
květ horečný snil v samotách a v zracích oheň výší,
tmu země v kořenech, svou písní doprovázel vás.

Mír letních jiter nedělních z vln vašich dýchat cítím,
let země, zvonů zachvění ve vesmír odváté,
a vůni ze rtů pějících, jimž jednou k vyšším žitím
zrn sladkost sílící a proměněnou podáte.

A půlnoc, němá extasí, když bloudí nad zeměmi,
lích vašich jiskření se do blankytů navrací,
klas každý hoří hvězdami a hvězdy nadějemi
a stébla paprsků jak stříbro zvoní vibrací,

a všemi výšemi jak záliv moře z nedohledna
se vlní jedna žeň! Snů skvoucí loďstva etherná
se na ní v dálce ztrácejí a v zlatém písku ze dna,
pod vesly zvířeném, zář slunce hoří nádherná!

O Dechu obtížený životem, jenž z líchy do lích
pel jeho snášíš jiskřící nad hlubin závratí,
k svým chudým bolestem, květ unavený na tvých polích,
před přísnou nesmírností tvou se bojím přiznati.

Sil závoj z blesků zkřížených jsi zraku mdlému nestáh’,
od světa k světu napjatý tvůj vesmír otkává,
a přece v slávě smrtí všech na nejskrytějších cestách
při každém dechu života tě duše potkává

a šeptá zmatená: V tvé moci jsem, svým větrem pohni,
žeň celá, v setbu změněná, ti padne do dlaně,
a jako v půdě zázračné, v tvé síly žhoucím ohni,
jak viděl jsi ji věčností, ti vzklíčí oddaně.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki /Stavitel%C3%A9_chr%C3% A1mu/Apotheosa_klas% C5%AF

A kalászok apotheózisa (Magyar)

Megállok itt, s szememben istenes lángotvetéssel
kiontom lelkemet a megáldottad hely fölött:
s imámban meghallom, zengi a föld, míg érve érlel,
világok karában a dalt, mely dicseddel dörög.

Ó, kalászok, munkálkodók! Ó, számtalan fivérek,
gyökeretekhez hajolók s fáradva sápadók,
s az idő lángtitokzatán, mely hullámzik fölétek,
az erő kenyerét hozók s nyájasan átadók,

ó, jók! Testvériesen megengedtétek, hogy égjen
zárt soraitok rejtekén s álmodja lázvirág
nem-földi szépségek nyarát, s égi tűzzel szemében,
föld-éjjel gyökereiben, dalolja szólamát.

Ringásotokban béke, nyár, vasárnap lélegeznek,
föld röpte, világűrbe fújt száz harang-rendület
s ajkak, miknek magjaitok majd felsőbb életekhez
adnak erőt, átváltozott édességüket.

Éjfél földek felett ha extázistól némán tévelyg,
A szikrázásotok tér minden tárt azúrba meg,
minden kalászban csillag ég és csillagban remények,
a szárba szökkent sugarak ezüstös húrja peng,

s ring minden fenteken mint messzetűnő tenger öble
egyetlen aratás! Az álmok fényhajóraja
vész a távolba rajt’, s mit fölkavar sok evezője:
az arany homokon gyúl a nap pompázó haja!

Ó, élet-terhes Lehelet, ki határból határba
hordod szikrás virágporát a mélységek felett,
nyomorú kínjaim, szántóid lankadó virága,
szigorú mérhetetlenségednek meggyónni rettegek.

Villám erőfátylad a bágyadt szemnek hagytad épen,
világok közt feszül, mindenségedet járja át,
s a legrejtettebb utakon minden halál dicsében
s élet-lehelésben a lélek mégis rád talál,

s kuszán susog: Hatalmadban vagyok, mozdulj szeleddel,
mi termett, elvetem, mind tenyeredbe hullatom,
s mint csodák talaján, erőd tüzében teneked kel,
ahogy láttad az örökléten át, odaadón.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiaqdó
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)58-59

minimap