Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Březina, Otokar: Minden tűz és víz felett… (Nad všemi ohni a vodami… (Stavitelé chrámu) Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja
Zádor András portréja

Vissza a fordító lapjára

Nad všemi ohni a vodami… (Stavitelé chrámu) (Cseh)

Nad všemi ohni a vodami,
vegetacemi,
mezi tajemstvím země a světů,
které ji, chvící se, drží
nad propastmi,
krouží naděje naše
ve věčném jaru.
Mezi tisíci sestrami svými
svatební nádheru křídel
rozestírají
v zápasu lásky
jak ptáci.

V plamenech hnízdí
jak uprostřed květů,
s dráždivým výkřikem černými oblaky do kruhu víří
kolem nepřítele svého:
v úhlu sepjatých rukou,
v liliích na ňadrech ženy,
hledají skrýší
v blescích.
Na hvězdy sedají umdlené letem
jak vlaštovky na stožáru lodním,
a ty, které mají křídla nejzářivější,
hnízdo své staví
pod římsami zlatého paláce tvého.

Svatých vítězů píseň
zvoní k nim z křišťálných oken,
a když se v lítosti navrátí k zemi,
tu v jejich zpěvu
jiskří se její ohlas.

Při stavbě chrámu
v tesání mramoru do kladiv hovoru
zníti je slyšíme
z modra:

Sladkost věčného rytmu,
jímž dýchají stejně
slunce i růže,
srdce i moře,
systémy světů,
příliv i odliv
světla:
éterné vlny,
tepající o bok
tajemné lodi,
která naši duši
odveze jednou,
až naším posledním dechem se napnou
její plachty.


Minden tűz és víz felett… (Magyar)

Minden tűz és víz és vegetáció
fölött,
a föld és a világok titkai között
amelyek remegve tartják
szakadékok fölött
keringenek reményeink
örök tavaszban.
Ezer meg ezer testvérük között
szétterítik
szárnyuk ünnepi pompáját
a szerelem harcában
mint a madarak.

Lángokban fészkelnek
mint virágok kelyhében
ingerlő kiáltozással
körben örvénylenek a fekete égbolton
ellenségük körül:
összefont kezek szögében
asszonyok mellén színfő liliomokban
villámokban
keresnek menedéket.
Csillagokra szállnak repüléstől fáradtan
mint fecskék a hajóárbocra
és a legragyogóbb szárnyúak
fészket építenek
aranypalotád eresze alatt.
Szent győztesek dala
hangzik hozzájuk kristályablakokból
s mikor fájdalmukban visszatérnek a földhöz
dalukban
annak visszahangja szikrázik.
A templom építésénél
a márvány vésésében
a beszéd kalapácsolásában
hallom őket
a kékségből.

Az örök ritmus édessége
melyet beszív
a nap és a rózsa
a szív és a tenger
a világok rendszere
dagály és apály
fények:
éteri hullámok
amik odaütődnek
a titokzatos hajóhoz
mely lelkünket
elviszi majd
mikor utolsó leheletünktől kidagadnak
vitorlái.


Az idézet forrásaCseh költők antológiája

minimap