Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: A mindenséget élni meg (Vše zachvátit... Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Vše zachvátit... (Cseh)

V třesení hořkém hvězd jak v rozdrážděném roji ohnivém,
včelaři bezmocní, jste stanuli s bázlivým obdivem?
Či vprostřed nejjemnějších polibků snad vaších sester sen
k vám šlehl s výčitkou jak žal zajatých královen?

A let myšlenek nejvyššých ve světlech nádherných
vám slunce zastínil jak oblak labutí z ostrovů severních?
Chlad lásky vzešený jste cítili? Oddaní, jací ptáci jsou,
když prachem, vytrchaným na prsou, svých detí lože                                                                          vystelou?

Ó jak byste se, slabí, zachvěli a tváře zastřeli,
kdybyste v bílém oslnění chvíle té svou duši uzřeli,
jak šílí v marném zápase po rozlomení pout,
tisící zraků touží vyžehnout, tisící prsou vydechnout,

tíž věků střást a polibků jak extatických sad
až k nebes jasů vyrůstat, jar šveholením zajásat!
A v nekonečno radosti rozvlnit blankyt dechem svým,
stan vydutý a praskající vichřicí, rozpjatý nade vším!

A srdce dychtivé jak vír na moři světla zakroužit,
všech srdcí tepot, stržený, v hloub jeho rytmu pohroužit
a jako síla hřmít, jež světy vzdálené z os vyvrací
a v jedno slunce plamenné je znova navrací!

Vše zachvátit a v krásy vyhnat květ, jak míza prostoupit,
plod nechat usládnout a zduchovět, smířit a vykoupit,
vše nezrozené z noci vyvolat, obejmout v jásotu,
a všechno mrtvé v nový zář navrátit k životu!

A jako vítr nezranitelná, jak léto horoucná
uprostřed blesků tančiti nad horizonty budoucna;
tisíci rukou bořiti, tisíci rukou stavěti,
zahrady nadějí tisíci obraznosti rozežhavěti!

A veškeré rty země mateřské, rty větrův, ohně, vod,
rty hořké vegetací zamlklých i zvířat tajuplný rod
a kamenné rty skal, zaťaté tíží v letargický klid,
i tragické rty osudu své triumfální písni naučit!

A do kosmu svou vášeň vykřiknout, sfér tajná písma                                                                          proletět,
luh tropický kde světů nejvyšších se jiskří rozeset,
a nejsladším, co hvězdy střeží v zlatém květu svém,
jak ůl svůj čela loupežná svou obohatit zem.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/Autor:Otokar_ B%C5%99ezina

A mindenséget élni meg (Magyar)

Keserű csillagnyüzsgésben, felbolydult tüzes kas felett,
Ti telhetetlen méhészek, mindnyájan megdöbbentetek?
Vagy legcsókosabb óráitokon a nővéreitek
Álma, mint rab királynők panasza, beléteksüvitett?

Legfontosabb eszmeszárnyalástokat tündöklő fényözön,
Árnyékká ragyogta a nap, mint hattyúfelhőt fönt a                                                                        sarkkörön?
Megcsapott a szeretet fennkölt hidege, mint madarat,
Testéből tépett tollakkal ha fészket bélel fiai alatt?

Ó, hogy beleremegnétek, arcotok el kellene fednetek,
Ha ama pillanat káprázatán megláthatnátok lelketek,
Mint küszködik a bilincseit szétroppantani,
Száz tekintetet fellobbantani és száz kebellel felsóhajtani,

Korszakok súlyát lerázni, s mint csókok extatikus kertjei
A fény honáig nőni fel, tavaszok mámorával zengeni!
Az öröm végtelenjévé lélegzetével lobogtatni kék eget,
Dagadó s vihart suhogó sátrat a mindenség felett!

Szív szomját sugártengeren örvénybe rántani,
Minden szív verését ritmusa mélységébe mártani,
Mint erő felrobajlani, mely világokat szerteszétrepít,
S egyetlen égő nap méhében újra egyesít!

A mindenséget élni meg, virágot szépségekbe hajtani,
Gyümölccsé teljesíteni, átszellemíteni s megváltani,
Mi meg nem született, az éjből létre hívni mind,
S mindent, mi már halott, életre izzítani fel megint!

És sebezhetetlenül, mint a szél, és nyárként lobogón
Villámok között táncolni a jövő-horizontokon;
Száz kézzel rombolni, fel száz kézzel építeni,
Remények kertjeit száz képzelet lángjával felékíteni!

Az anyaföldnek minden ajkait, szelekét, tűzét, vizekét,
Az elnémult növényekét s az állatok titokzatos nemét,
A sziklák letargia ülte ajakát, hogy nyílna ki,
S a végzet ajkait győzelmi énekére megtanítani!

A szenvedélyét kozmoszba kiáltani, titkok közé vitetni fel,
Felsőbb világok szikrázó barázdáin magvakat vetni el,
S a legédesebbet, mit csillagok arany virága rejteget:
Mint kaptáráét rabló méh, földjének gazdagságát hozni                                                                          meg.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap