Svatý Václave,
vévodo české země,
kněže náš,
pros za ny boha,
svatého ducha!
Kyrieleison!
Nebeskéť jest dvorstvo krásné,
blazě tomu, ktož tam pójde:
v život věčný
oheň jasný
Svatého ducha!
Kyrieleison!
Pomoci tvé žádámy,
smiluj sě nad námi,
utěš smutné,
otžeň vše zlé,
svatý Václave!
Kyrieleison!
Szent Vencel (907-935 vagy 929): a csehek védőszentje, a cseh nemzeti identitás megszemélyesítője, annak ellenére, hogy a csehek a huszitizmussal késhegyre menően szembefordultak a katolikus egyházzal; annak ellenére, hogy a katolicizmust a Habsburg önkényuralom kényszerítette rájuk a a XVII.században tűzzel-vassal, könyvégetésekkel, kiűzésekkel, az inkvizícióval; annak ellenére, hogy a Csehszlovák állam megalapítása után, főleg a rendkívül népszerű Masaryk államalapító elnök jóvoltából, több százerer cseh lépett át a katolikus egyházból az akkor alapított Csehszlovák Egyházba, továbbá annak ellenére, hogy a csehek ma valószínűleg Európa legeslegkevésbé vallásos nációja.
Mindazonáltal nem is a vallástalanság a fő oka annak, hogy a mai csehek szívét még sokkal kevésbé dobogtatja meg Szent Vencel emléke, mint mondjuk a magyar szíveket Szent István vagy Szent László emléke...
A vers egyházi himnusz, korál, eredete valószínűleg a XII. századra nyúlik vissza, de legrégebbi írásos feljegyzése 1368-ból való.
kněže = kníže — za ny = za nás — dvorstvo = dvořanstvo, dvůr.