Cseh népdalok: Vzhůru, Čechové, mužně se strojte

   
Vzhůru, Čechové, mužně se strojte
a rotě mnišské šidit se nedejte;
nespěte, než bděte,
tu rotu mnišskou vyžeňte!

Vzhůru, Čechové, k dílu se mějte,
jací jste u víře medle se znejte,
netrpte zlehčení,
cizinci vás už shlcují.

Neb své peleše nově stavějí,
na Jana Žižku zapomínají,
že je ten vyhnal ven —
opět je čert k nám poslal sem.

Kdes, Jene Žižko, na ty jezovce,
abys jim přišpendlil palcátem věnce?
Přijde zas, vstane čas,
nastane mnichům hořký kvas.

V kterém zákoně se toho dočtli,
že nás nehodné té krve počtli.
Nechť poví, netají:
proč nejsme té krve hodni?

Co pak to činějí roty papežské,
že opustily stavy manželské?
O lháři, svůdcové,
práva dobrého škůdcové!

A což ti popi s tou holou hlavou
octnou se v pekle s tou rotou všeckou;
s mnichy a Jezovci
vytopí si ďábel svých pecí.

   
   
(A XVI. vége)
   
   
  
Dějepisec Tom. Bílek vypravuje: »A tak (koncem stol. 16. a počátkem 17.) působením Jesuitů počínaly přísné kroky proti nekatolíkům, zvláště proti protestantům; jednotlivé vrchnosti dovolovaly si proti zákonům zemským přiváděti nekatolické poddané své nucením k víře katolické, což nazýváno »Reformací katolickou«. O násilnostech pánů katolických proti nekatolickým jejich poddaným plno jest zpráv v pramenech této doby; bili je, násilím cpali jim hostie do úst, štvali psy na sedláky, kteří nechtěli jíti do kostela. Také svědectví úřední nezůstavují žádné pochybnosti o skutečném pronásledování nekatolíků.« Tato zpráva dějepisce vysvětluje dostatečné horoucí nenávist lidu proti Jesuitům, jak jeví se v této písni.

Talpra, fel Csehek bátran a harcra,
ne hallgassatok a csuhás bandára;
lassan de ügyelve,
a csuhás bandát kiverve!

Talpra, fel Csehek, harcra de bátran,
akik csak vagytok, a hitre találtan,
kímélet ne legyen ,
mert lenyel a sok idegen.

Kígyófészkeik újra építik,
Jan Žižkát meg elfelejtgetik,
hogy őket kiűzte —
itt eszi őket a fene.

Hol vagy, Jan Žižka, hogy e borzokat
buzogánnyal üsd főn, úgy koszorúzzad?
Eljön még az idő,
jön a csuhásra szemfedő.

Milyen törvényben áll az megírva,
hogy a csuhásság vérünket szíjja?
Mondják meg ők végre:
Mért ne vón’ jogunk e vérre?

Mit művel hát az a pápista csorda,
a házasságot mért hagyták oda?
Hazugok, csábítók,
jó jogokat eldobók!

A pápisták meg kopasz fejükkel
pokolra mennek egész nemükkel.
Jezsovita őrzők,
veletek fűt be majd az ördög.

Tomáš Bílek történész beszéli: „Ekként a XVI. század végén és a XVII. sz, elején a jezsuiták jóvoltából szigorú lépések tétettek a nemkatolikusok ellen, kiváltképp a protestánsok ellen. Egyes felső hatóságok a helyi törvényeknek fittyet hányva vették maguknak a jogot, hogy a nemkatolikus jobbágyokat a katolikus hitre kényszerítsék; ezt hívják úgy, hogy „Katolikus reformáció“. A katolikus uraságoknak nemkatolikus jobbágyaik elllen elkövetett erőszakosságaikról hemzsegnek a korabeli dokumentumok: püfölték őket, szájukba tömték az ostyát, kutyákat uszítottak a parasztokra,akik nem akartak a [katolikus] templomba menni. Hivatalos tanúságrtételek sem hagyják a legcsekélyebb kétséget sem afelől, hogy valóban üldözték a nemkatolikusokat.“ Ez a történészi híradás is kielégítően megmagyarázza, miért gyűlölte a nép a jezsuitákat, amint az kiviláglik ebből a dalból.