Bázlivá (Cseh)
Žel, to jsem viděla, co lidé láskou zvou, smrtelný zápas egoismů dvou, jež nepřejí si víc ani míň, než „Má buď!“ – „Můj buď – ne-li, tedy zhyň!“
A já přec čekala den, týden, měsíc, rok? po měkké pěšině že půjde dobrý krok, že z dálky modravé se kdosi objeví, jenž srdce dobré má a dobré úsměvy.
A já o jiné lásce snila jsem, jež život nebere, leč život dává. Snila jsem tolik nedočkavá a procitla jsem ze sna úžasem.
Je pusto, pozdě. Polekaná jdu, po pěšině jdu v slunce západu, neb viděla jsem v prachu šedých cest, co láskou zvou, a ne co láska jest.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | © 2003-2016 Český-jazyk.cz |
Az idézet forrása | http://www.cesky-jazyk.cz/cjl/ |
|
|
Félénk, didergő vers (Magyar)
Sajna, mit úgy hívnak, hogy szerelem, csak harc, mely két önzés között terem, mely nem többet és nem kevesebbet kiván, mint hogy „Az enyém légy – vagy fordulj fel, babám!”
És mégis vártam hónapokig, évekig, hogy valaki az úton majd csak feltünik, hogy csak-csak jön a kék távolból valaki, ki mosolyog s a szíve jó neki.
Mi volt álmom? Másmilyen szerelem, melyben életem nem elvesztem: megtalálom! Ez, ez volt az én türelmetlen álmom, s rémülten ébredtem fel hirtelen.
Sivár sötétség. Űz a rémület, a napnyugat ösvényein megyek, mert poros utakon csak azt látta szemem, amit csak úgy hívnak, hogy szerelem.
|