Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dyk, Viktor: Ballada z r. 1896 na látku ctihodně starou

Dyk, Viktor portréja

Ballada z r. 1896 na látku ctihodně starou (Cseh)

Jsme všichni lidé křehcí.
Však odpuštění nechci!

Ovšem, jste rozumná, zbožná,
ctnostná i skromná; nu, možná.
— Kdo se to chechtá tak z šera?! —
Eh, jak to bylo jen včera?

Jsme všichni lidé křehcí.
A ublížit Vám nechci!

My šli jsme samotni spolu.
— Dejte ten závoj dolů! —
Těch slov, v nichž žár tak sálá!
A Vy jste poslouchala…

Jsme všichni lidé křehcí.
A dvakrát mluvit nechci!

Ah! Pak ta historka šerá.
Jak dále bylo to včera?
Vy z jeho — kdo to jen věří? —
jste večer vyšla dveří.

Byl přítel můj. Jsme křehcí.
A urážet ho nechci!

Jen jedno řek’ jsem slovo.
(Neslušné, přiznávám, slovo!)
Víte, co spadnuvší modla?!
Eh, časem i ctnost je podlá!

Jsme všichni lidé křehcí.
Já odpuštění nechci!

Nyní jsme hotovi… Skoro!
Snad ještě lecos je choro…
Byla jste cudná a zbožná,
a já Vás urazil, možná! —

Jsme už tak někdy křehcí:
Však odpuštění nechci!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/A_porta_inferi/ Ballada_z_r._1896_na_l%C3%A1tku_ctihodn% C4%9B_starou

Tiszteletreméltó korú anyagból 1896-ban szabott ballada (Magyar)

Az ember gyönge állat.
De mit nekem bocsánat!

Szende Kegyed, csupa jámbor-
ság, rendes lány a javából.
— Ki vihog? Ó, az a beste! —
Hogy’ állt a dolog az este?

— Az ember gyöngeség, nem?
Isten ments, meg ne sértsem.

Mentünk, magunkban (aránylag).
— Vegye le azt a fátylat! —
Minden szó lángvörös lett!
És Kelmed itta őket...

Ember? Törékeny ékszer.
S pap se prédikál kétszer.

Ah! Ide meg oda lesve,
mit teve Kelmed az este?
Hát ugye — ki hinne abba? —
el bíz’ más házát hatta.

Komám vót. És esendő.
Rosszat? Mondani sem kő!

Csak egy szót szóltam akkor.
(Nem szép szó, uccse’! de klappol.)
Bukása végin aszonta...
Eh, ami szende, néha ronda!

Az ember gyönge állat.
Nem kenyerem a bocsánat.

Én akkor, ugye, mehetek.
Itt kissé valami... beteg.
Rendesek rendese — volt tán...
Tisztesség ne essék szólván. —

Bármelyikünk hibázhat.
De nem kenyerem, bocsánat!...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap