Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Dyk, Viktor: Az útiproféta (Potulný prorok Magyar nyelven)

Dyk, Viktor portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Potulný prorok (Cseh)

Procházím sterými městy
s jedinou moudrostí svou.
Zašlehnou v ulici z oken
plamínky očí dvou.
Podloubím pomalu plyne
maličkých osudů tok.
Mají též jedinou moudrost
stačící po celý rok.

Vpodvečer u staré kašny
rodí se klípky a smích.
Žádostivě se zardí
den příští v červáncích.
A mezi ránem a nocí
bezbarvý, prázdný den.
Malá ctnost a malé hříchy,
a přitom nejmenší sen.

Evangelium svoje
říkávám zvědavým.
A svoje paraboly
dušičkám vyprávím.
Evangelický zázrak
se ale nedaří.
Kapr se nestane štikou.
Je smutno rýmaři.

Od severu jdu k jihu
po širé prostoře.
Jdu od východu v západ
kázati na hoře.
Evangelický zázrak
se ale nezvede.
Kapr se nestane štikou.
Jak šlo vše, dál vše jde.

Zvědavě spočine na mně
znuděný časem zrak.
Ale ty znuděné oči
nevěří na zázrak.
Podloubím pomalu plyne
malounkých osudů tok.
Rozvážná, střízlivá moudrost,
rozvážný, střízlivý krok.

A přece neunavený
procházím dál a dál.
Říkám jim marnou svou moudrost,
svůj marný ideál.
Měst jiných blíží se věže
a zase ztrácejí v tmách.
Budím, leč nevstane nikdo.
Varuji. Nemají strach.

Drábové nepohorší se
cestami proroka.
Vědí, že objeví se
v městě tak do roka.
Zjeví se a nepobouří.
Odejde. Kraj zase tich.
Konšelé oči své mhouří
při plných korbelích.

Procházím sterými městy
s neklidnou moudrostí svou.
Málokde slova má slyší.
Slyší-li, zapomenou.
Nezvoní na poplach zvony,
za štíty domů je klid.
Procházím sterými městy.
Je v nich jen jediný klid.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/Anebo/ Potuln%C3%BD_prorok

Az útiproféta (Magyar)

Városba százba kiáltok
egyetlen bölcs tanitást.
Suhog az ablakaikból
kétszemü lángpalást.
Lassan, a langy levegőben
cammog a sok pici lét.
Annak is egy tana van csak,
négy évszakra elég.

Este a városi kútnál
trécsel anyóka, rokon.
Vágyban kel fel a másnap
pirosas hajnalokon.
S a reggel s éjszaka közt egy
üres és szürke nap.
Lapos erkölcs és lapos bűnök,
az álom még laposabb.

Evangéliumomat
követik öregek,
példabeszédeimet
kis lelkecskesereg.
Evangéliumi csoda
mégsem kerekedik;
sosem lesz csuka  a pontyból,
a rigmus sem segít.

Bejárok észak és dél közt
hatalmas tereket.
Kelettől nyugatig egyre
hegyibeszélgetek.
Evangéliumi csoda
nincs, a hal nem harap,
sose lesz csuka  a pontyból.
Minden a régi marad.

Percnyi kiváncsisággal
unottan néz fel a szem.
De ilyen unott szemeknek
nem csoda a csoda sem.
Lassan, a langy levegőben
cammog a sok pici lét.
Megfontolt, józan okosság
józanul, fontolva lép.

Én mégis fáradhatatlan
cipelem egyre tovább
bölcs hiábavalóságom,
a nem-kell-ideált.
Városok tornya tünik fel
s nyeli el újra a köd.
Ébresztek, senki sem ébred.
Emberiség? Le se köp.

A vátesz jövés-menését,
gaz nép, fel se veszi.
Tudja, hogy jövőre megint
a fene ideeszi.
Berobog, semmi felajzás.
Lekopott. Csöndes a táj.
Fejesek összekacsintnak:
tele a zseb meg a száj.

Városba százba kiáltok,
ideges tant tanitok.
Szavamat senki se hallja,
vagy feledik legott.
Nem vernek félre harangot,
én pedig azt akarom.
Száz város, melybe kiáltok,
egyetlen nagy nyugalom.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap