Erben, Karel Jaromír: Szenteste előtt (Štědrý den Magyar nyelven)
Štědrý den (Cseh)I. ”Toč se a vrč, můj kolovrátku! Mílo-tě děvčeti přísti, mílo I přijde mládenec za pilnou pannou, Já tobě mužem, ty mně ženkou, ”Toč se a vrč, můj kolovrátku! II. Hospodáři štědrovku , Ovocnému stromoví Hoj, já mladá dívčina, Pod lesem, ach pod lesem, Jedna vrba hrbatá Tu prý dívce v půlnoci, Hoj, mne půlnoc neleká, I nahlednu v jezero III. Jestliže jedna promluví k hochu, Nastala půlnoc. Po nebi šíře Nastala půlnoc, všech nocí máti, Ta jedna klečí, nad vodou líčko; ””Ach vidím domek - ale jen v šeře - Na těle kabát zeleni temné, Na nohy skočí, srdce jí bije, ”Ach vidím, vidím - je mlhy mnoho, Něco se černá mezi bílými - IV. Švárný ženich jako květ *** Zašlo léto. Přes pole Koho věnec zelený, V. ”Toč se a vrč, můj kolovrátku! Ach ty štědrý večere Seděly jsme také tak Jedna, hlavu zavitou, Seděly jsme také tak, ”Toč se a vrč, můj kolovrátku! Však lépe v mylné naději sníti,
|
Szenteste előtt (Magyar)I. „Rokka, te csak járj, körbe-körbe, Illik a lánynak fonni máma, Mert lesz majd kérője szorgalmas lánynak, Én szerető férj, te asszonyka – „Rokka, te csak járj, körbe-körbe, II. Gazdának jár jó falat, Gyümölcsfáké mind, ami Erdőn innen, erdőn túl, Egy ősz, hajlott hátú fűz Leánynak ott éjfélkor Ej, a bűbáj nem riaszt, Lenézek a tóba, le, III. Hogyha az egyik szól a legényhez, Itt van az éjfél. Fent a nagy égen Itt van az éjfél, anyja minden éjnek, Egyik lány térdel, szinte a vízben, „„Ah, házat látok – De ködbe hajló – Zöld a kabátja, zöld a ruhája, Felszökik onnan, szív ere dobban, „Ah, látom, látom – Elfoly a ködbe’, Valami fehér között setétlik IV. Szép szál nyalka vőlegény *** V. „Rokka, pörögjél, körbe-körbe, Ó karácsony, Szenteste, Úgy ültünk mi tavaly épp, Egyik kendőt varrogat Úgy ültünk mi tavaly itt, „Rokka, te csak járj, járj pörögve, ............................... * A népszokás a háziállatoknak is juttatott az ünnepi vacsorából „kóstolót” (ez a szó áll a tehén kapcsán az eredetiben), hogy „hálából” vagy inkább mágikus hatás révén sok tejet ill. tojást adjanak, sőt a fáknak is, hogy jó termést hozzanak. (A fokhagyma a kakas hím vehemenciáját van hivatva fokozni, a borsó a szaporaság ideáját szimbolizálja.) ** Ezzel sarkallták a gyerekeket a karácsonyi vacsora előtti egésznapi bőjtölésre. Ha megállták evés nélkül, este a szülők tükörrel titokban malacszerű fényfoltot vetítenek elébük a falra. („Aranymalac” csehül = tükörrel vetített fényfolt.) – Egyes pogány vallásokban az arany malac állítólag a téli napforduló szimbóluma volt, malacot áldoztak ekkor a napnak.
|