Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gellner, František: Ballada (Ballada Magyar nyelven)

Gellner, František portréja

Ballada (Cseh)

Mdlý přísvit noci s tváří shodných tahů
se smek' a stíny dva vrh' na podlahu.

Vzduch výhní sálal, po dni nelítostném
dobíjel chabé duše tupým ostnem.

V tmách tíživých se na besedu sešli
člověk a přízrak. Směj se tomu, chceš-li!

Z úst otevřených matně zuby plály,
horečné ruce hady být se zdály.

Níž klonila se těla pod únavou.
Šeptal co's člověk. Přízrak kýval hlavou.

Tak seděli až v prvý záblesk jitra.
Vstal tiše přízrak: „Na shledanou zítra!“

Vztýčil se člověk, jako dravec zavyl.
„Co čekáš ještě?“ smutně přízrak pravil.
   
   
   
(Posztumusz; 1903 és 1914 között)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Ballada (Magyar)

Két ikerarcról lecsúszott a görbe
éjhomály s két árnyat vetett a földre.

Lángolt a lég, gyilkos napnak utána
elernyedt lelkeket ölt tompa bárdja.

Súlyos sötétben társalogni ültek
le ember s kísértet. Vicces? Derülhetsz!

Tárt szájakból rossz fogak sora izzott,
lázas karok fojtottak mint a kígyók.

Az elcsigázott két test földet érzett.
Ember súgott, és bólintott kisértet.

Így ültek hajnalig, semmit se szóltak.
Fölkelt a rém: „Viszontlátásra holnap!”

Fölkel az ember, vonít mint vadállat.
„Mit vársz?“ — így a rém, búsan vonva vállat.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

minimap