Gellner, František: A Kalandor (Dobrodruh Magyar nyelven)

Po kamenité cestě zní
mé klisny podkova.
Mě žádný příkaz nevězní,
a nemám domova.
Květ pro mě barvou nehýří
v slunečně zlatých dnech,
mě s osudem noc nesmíří,
a pusto je v mých snech.

Děravá střecha není má,
píď půdy, ani ta.
Pláč dětí sluch můj nevnímá,
jich smích mě nevítá.
Mé návraty jsou bez ceny,
mě neprovází v svět
zrak ženy slzou zrosený
a já zas nezřím zpět.

S císařským vojskem do řeže
se meč můj rozletěl,
a pod praporem papeže
pomáhal duším z těl,
kupecké republice pak
byl dobrou ochranou ―
má vlastní velká bitva však
je dávno prohranou.

Hubená klisna má, i ta
co brzká kořist vran
po hroudách těžce klopýtá
a hnis jí teče z ran.
Daleká cesta naše je,
než není nutný spěch. ―
Pták pro mě v keři nepěje
a pusto je v mých snech.
   
   
   
(Posztumusz)

Köveken csattog lópata,
lovamé, kavicson.
Engem nem zárnak dutyiba,
sehol sincs otthonom.
A virág nekem színtelen,
ha arany is a nap,
a sorsomat nem szívelem,
űr lakja álmomat.

Fedél zsupp sincs fejem fölött,
földem két rőfnyi, csepp,
fülembe nem bömböl kölyök,
és rám nem is nevet.
Számomra nincs nosztalgia,
utamon nem kisér
könnyes szempár s nem hív haza,
megjöttöm mit sem ér.

Láthatott a császári had
bunyózni eleget;
küldtem pápás zászló alatt
az égbe lelkeket,
a nagy kupecrepublikát
is védtem peckesen;
önharcaim súlyosbikát,
azt meg nem nyerhetem.

Holnap már göthös csődöröm
varjúsereg eszi:
meg-megroggyan a rögökön,
gennyeznek sebei.
Utunk ― célja távolba vész.
Sietni nem szabad...
Madár nekem nem fütyörész.
Űr lakja álmomat.
   
   
   
Balladaszerű vers, noha cselekménye nincs, a császárság és a pápaság viszályainak korába vetítve; a „kupecrepublika” a Velencei köztársaságot juttatja eszünkbe. A főszereplő inkább zsoldos katona, mint kalandor, akárhová elszegődő zsoldos katona.