Gellner, František: Túlcsorduló pohár (Přetékající pohár Magyar nyelven)

Já držím pohár ve své dlani.
Je zpěněný a přetéká.
Já držím pohár ve své dlani,
jenž čeká na rty člověka.

Jenž čeká, zdali víno jeho
se do brázd vyschlých rozleje,
na snivých květech v jiných světech
zda zavěsí své krůpěje.

Jenž čeká, zda se sehnou květy
pod onou tíží ku zemi.
Jenž čeká, zdali jiné světy
rozzáří svými vůněmi.

Já držím pohár ve své dlani,
jenž čeká na rty člověka.
Já držím pohár ve své dlani:
své srdce, které přetéká.
   
   
   
(1901)

Én serleget tartok kezemben.
Túlcsorduló, habzó pohár.
Én serleget tartok kezemben:
egy ember ajkaira vár.

Várja, vajon majd bora benne
száraz barázdát öntöz-e,
más világok álomvirágát
feléleszti-e rőt vize.

Várja, vajon súlya virágot
horgaszt-e majd le föld felé.
Várja, vajon más, szebb világok
fényébe ízt is visz e drága lé.

Én serleget tartok kezemben,
egy ember ajkaira vár.
Én serleget tartok kezemben,
szívemet: túlcsordulna már.
   
   
   
Gellner húsz éves volt, amikor ez a verse megjelent, és könnyen meglehet, hogy még fiatalabb korában írta. Versei többnyire cinikus, hetykén, polgárbosszantó, provokatív módon hivalkodnak kiábrándultságukkal, pesszimizmusukkal, nihilizmusukkal, anarchizmusukkal, azon versei többsége is, amelyek ugyancsak húszéves korában, ezzel a verssel együtt jelentek meg: tehát ezt a fennkölt, átszellemült verset is közzéadta cinikus verseivel együtt, ahelyett, hogy megtagadta, visszavonta volna. Talán azért, mert jól tudta, hogy egy vers, „mondanivalójának” igaz vagy nem igaz, pozitív vagy negatív voltától függetlenül lehet jó vagy nem jó. A Gellnernél nagyságrendekkel nagyobb Babits sem vonta vissza azt a 26 éves kora előtt írt versét, amelyben azt írja, hogy „Nincs jobb világ a másvilágnál, a másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál” stb. akkor, amikor 27 évvel később felfedezte, hogy „Ó jaj, meg kell halni” és hogy ez nem is olyan örvendetes dolog; és más példákat is lehet idézni még. Mindez nem azt jelenti, hogy a vers komolytalan „mondanivalóját” nem kell komolyan venni: ugyanolyan komolyan kell venni, mint a képeit, hasonlatait, ritmusát, összes verstechnikai trükkjeit: mindkét Babits-vers nagyon-nagyon jó. „Humorban nem ismerek tréfát”, írta Karinthy, viccből, de tökéletesen igaz: az olykor komoly „mondanivalójú” versekben is megnyilvánuló humort sőt esetleg hülyéskedést is komolyan kell venni. Szerintem komolyabban, mint nem egy filozófus, történész, pszichológus, politológus szószátyár elméleteit.

(A bor nem is habzik, legfeljebb a pezsgő, a kisfröccs, de az stilisztikailag nem illett volna ide... Szerintem ezt a verset nem borral teli serleg mellett írta Gellner, hanem egy korsó jólhabzó sör mellett a zajos, füstös, egyáltalán nem fennkölt prágai sörözők egyikében, amelyekben a csehek elképesztő mennyiségű vidám zöldséget csevegnek össze nap mint nap. De ezt csak amúgy kekeckedésből mondom, az ilyesmi csak az olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészeket érdekli. A link, felszínes, jó Gellnert éppúgy szeretem, mint a nála komolyabb jó és még jobb költőket.)