Gellner, František: Mi kell a lelkem nyugalmához? (Pro klid své duše Magyar nyelven)

Králové staří truchlí na svém trůně
a bázeň jímá šlechtu bezduchou,
sny básníků, jichž duše smutkem stůně,
se choře barví tesknou předtuchou.

Rouhači skleslí staví bohu chrámy,
bursovní židi činí pokání,
hnilobný zápach prostopášné dámy
k potlačování vášně dohání.

Pro klid své duše nejtěžší si víno
a nejvřelejší ženu vyberu. —
Vybízím vás, má drahá, vilná Fryno,
k jednomu tanci v tlamě krateru. —
   
   
   
(1901)

Vén királyok trónjukon búslakodnak,
a nemesség vértelen és remeg,
költői álmok gyászosan makognak,
mindet beteges, bús szín festi meg.

Istengyalázók dómokat emelnek,
tőzsdei zsidók mellüket verik, *
buja női test pállott szagot ellett:
a szenvedély legott kiűzetik.

Nehéz bor veti meg lelkemnek ágyát
és a legeslegforróbb nőszemély. —
Kéjenc Frinácskám, felhívom magácskát
táncra egy kráter mélyén — jó, ha mély.
   
   
   
* Az eredetiben az áll, hogy „bűnbánatot gyakorolnak”, „megtérnek”. Ezzel nyilván nem azt mondja, hogy abbahagyják a börzézést, hanem a kötelező mindennapi kollektív zsinagógai bűnvallásra és bűnbánásra céloz, amely szerinte éppoly pusztán formális sőt képmutató dolog, mint az istentelen módon viselkedő keresztények templomépítése; eme bűnvallás során többször apró szimbolikus ütést mérünk a mellünkre.