Gellner, František: Sobota, myslím, byla snad

Sobota, myslím, byla snad.
Židovský pán bůh měl svátek,
a Židi mu šli děkovat
za všechen vezdejší statek,

za prosperování obchodů
galanterních a střižních,
za těhotných žen úrodu
a za hloupost svých bližních,

za jmění Rothschildů veškerých,
(bože, kde krást a nebrat?!),
za zdraví souvěrců, u kterých
musí králové žebrat,

za slávu továrních komínů,
za marnou závist chátry,
za chladnokrevnost vojínů,
kteří střílí své bratry,

za všechny dary přírody,
za vhodná krupobití
a za hesla pokroku, svobody,
jichž možno zneužíti.
   
   
   
(1903)

Azt hiszem, szombat lehetett.
Ünnepelt a héber isten,
sok zsidó hálát rebegett,
hogy vagyon itt vagyon, itt lenn,

azért, hogy jól megy az üzlet itt,
a rövidáruüzlet,
hogy terhes nőt szülni segít,
s ő bamba felebarátot űzhet;

a Rothschildoknak juttatott vagyonért
(szép a lopott kaláris!),
azért, mit hitsorsosa kért,
kitől koldul a király is;

köszönték a gyárkéményeket,
a sok irigyelőket,
a hidegvérű fegyvereket,
mik felebarátra lőnek.

a bőkezű természetet,
a jól jött jégesőket,
a haladást, ami jól jöhet,
s kihasználhatni főleg.
  
  
   
Gellner legjobb versei felszínesek és szórakoztatóak, a jónevű költők verseinek átlagánál felszínesebbek és szórakoztatóbbak. Nem egy komoly költő művei emészthetők nehezen sőt unalmasak... Melyik a jobb? Hogy a költő bölcs, az csak ritkán igaz. És még a mélyebb gondolkodású költők művei is csak akkor relevánsak, ha úgynevezett gondolati mélységük úgynevezett „felszínes formalizmussal” párosul.

A fenti versben talán megnyilvánul az „asszimilált” azaz elzsidótlanodott modern zsidó öngyűlölete is, de nem biztos. Gellner minden ellen lázong, ágál, hőzöng, mindent utál vagy lekicsinyel, nem csak speciálisan a zsidóságot, lásd. pl. „Istenkáromlás”, „Céltalanul” vagy „Sohase nyaggattam az istent” c. versét.

Gellner zsidó volt, azaz zsidó „származású”: ez azt jelenti, hogy a nagyszülei vagy talán csak a dédszülei még a zsidó vallás azaz civilizáció ezer aprólékos szabálya és szokásai szerint ettek, öltözködtek és éltek társadalmi és kultúrális életet. Költőnket ez a zsidó civilizáció nem érdekelte, róla szóló ismeretei csak nagyon felszínesek és esetlegesek lehettek. Gyerekkorában alighanem elvitték szülei vagy nagyszülei a zsinagógába évente háromszor vagy négyszer, a zsidó ünnepek alkalmából. Héberül bizonyára már az apja sem tudott. Hogy miért dícsérik istenüket a zsidók, azt költőnk kétnyelvű zsidó imakönyvekből tudhatta úgy-ahogy, de ez nem is fontos, mert a versben mindez amúgy is stilizált fikció. Egyébként a zsidóknak valóban jó okuk van rá, hogy örüljenek a Rotschildok gazdagságának, mert mindig óriási összegeket adományoztak azok jótékony célokra, ezer más zsidó és nemzsidó milliomoshoz hasonlóan, csak nem hencegnek vele, a Gellnerhez hasonlóan felszínes álhumanizmus pedig úgy tesz, mintha nem venné észre. 

A zsidó imák valóban hálát rebegnek azért, hogy Isten megadja a mindennapi kenyeret (nem csak a zsidóknak, hanem minden teremtménynek, az állatoknak is). De gazdagságról nem esik szó azokban, még kevésbé bankokról... a bank nem is zsidó találmány egyáltalán. Hogy a bankok gazdagsága „lopásból” származik-e, az nézőpont kérdése, és a zsidó és nemzsidó bankok működése között nincs semmi különbség. A Rothschild bankházak a XIX. században valóban gigantikus méretűek voltak, még királyoknak, államoknak is kölcsönöztek óriási összegeket, de Gellner korában ez már csak az ügyesen manipulált köztudatban volt így, a valóságban már nemigen. 

Hogy a gyárkémények, azaz a modern gyáripar és tömegtermelés rossz dolog, az a sztereotip baloldali gondolkodásmód egyik közkeletű de ostoba és álhumanista közhelye. A pénzéhes kapitalista meggazdagszik, de primitív nyereségvágya, az, hogy javakat termel eladásra, az teszi lehetővé sokezer kizsákmányolt munkásának, hogy ne haljanak éhen úgy, mint az ipari forradalom előtt. Ezt Marx, Engels és híveik nem vették észre, pontosabban nem érdekelte őket. Sokezer más, Gellnernél komolyabb csúcsintellektuel, zseniális író, tudós, történész, professzor, filozófus sem vette észre. Az anarchista Gellner sem vette észre; szerinte mindez ugyanolyan természeti csapás, mint a jégverés.

„A bamba felebarát” jelentheti itt a „fafejű nem-zsidót”, akinek az eszén a zsidó állítólag mindig túljár (mint a zsidóviccekben is), de nem biztos: jelentheti az a másik zsidót is. A „felebarát” szó a zsidó civilizációban a másik zsidót jelenti; a keresztény civilizációban bármely más embert. Nem derül ki, melyik értelemben használja itt a „felebarát” szót Gellner.

Hogy Isten a terhes nőt is segíti a szülésben, abban nincs semmi ideológia, nem is tudom, miért jön vele költőnk, mi kivetnivalót talál benne. Talán azt szeretné, hogy ne szaporodjanak az emberek, vagy egyszerűen csak összehord hetet-havat, semmi sem jó neki. De hát egy erkölcsi szempontból kifogástalan, ájtatos vers unalmas volna... Gellner afféle nagy gyerek, faragatlanságára büszke nagy utcagyerek. Pökhendi versei szórakoztatóbbak sok pallérozottabb költő bölcsességeinél.