Gellner, František: Závratná, tajemná věčnost je
Závratná, tajemná věčnost je (Cseh)Závratná, tajemná věčnost je, Na světů neznámých rozhraní I kdo má moudrosti nejvíce, Hledím v bezedných propastí sráz. Dám tobě pití i jídla dost A v poslední tvé hodině
|
Öröklét — titokzat, szédítő (Magyar)Öröklét — titokzat, szédítő, Nemismert világok küszöbe: Akármi bölcsek az okosok, Nézek a feneketlenbe le. Ételt-italt adok teneked, És utolsó órád ha üt, Prozódia. Az alapséma ilyen: — u u | — u u | — u — Vannak ettől némileg eltérő sorok is ( — u u helyett u — u ), de a daktilus ( — u u ) dominál. Ám a cseh vers nem időmértékes: — = hangsúlyos szótag, lehet rövid is, u = hangsúlytalan szótag, lehet hosszú is. A csehben mindig a szó első szótagja hangsúlyos. A sor végén nem daktilusnak számít a háromszótagos szó, hanem emelkedő jellegűnek: — u —. Ha magyarra időmértékes daktilusokkal fordítjuk ezt, akkor nagyon pattogó, dobpergésszerű lesz, márpedig az eredeti egyáltalán nem olyan, inkább a természetes beszéd ritmusára emlékeztet. A két nyelv hasonló fonetikai arculata miatt elég jól lehet utánozni az eredeti cseh verselést; a magyar költészet is operál hangsúlyokkal. Öröklét — TItokzat, SZÉdíTŐ : nagyjából olyan a ritmusa, mint az eredeti cseh sornak. Ezer éLETtel ; HELYre leÁNYka stb.: ötszótagos úgynevezett „szólamok”: a természetes magyar beszédben az ilyen ötszótagos szólamokban az első és a negyedik szótag hangsúlyos, a szóhatártól függetlenül, ezek tehát így olvasódnak: — u u | — u , nem időmértékes értelemben, hanem: egy hangsúlyos + két hangsúlytalan + egy hangsúlyos + egy hangsúlytalan szótag.
|