Hálek, Vítězslav: (Dodonában szent tölgyfa állt) ((U Dodony stál svatý dub) Magyar nyelven)

U Dodony stál svatý dub
A mocná slova šeptal:
Ba věřte, vědí lesy víc,
Než se kdy který mudrc zeptal.

V jich šumosnivé samotě
Zpěv dětská trávil léta,
V nich bohové se zrodili
A všecka náboženství světa.

A na jich větvích dosavad
Je rozvěšeno písní,
Že celý národ poetův
Je sotva kdy u verše vysní.

A v jejich šeru dosavad
Je tolik náboženství,
Že celé lidstvo může vždy
V nich obnovit své člověčenství.
   
   
   
(1872-74)

Dodonában szent tölgyfa állt,
Súgott roppant igéket:
Az erdők tudnak titkokat,
Mikre bölcs soha rá se kérdett.

Álmokat zúgó ölükön
Volt gyermek a poézis,
Ott születtek az istenek,
És ott minden vallásos érzés.

Lombkoronájuk máig is
Roskadozik daloktól,
Azokba költők serege
Ezredekig aligha kóstol.

Homályaikban máig is
Annyi vallásos emlék,
Hogy abból az emberiség
Újult embersége kitelnék.