Hálek, Vítězslav: Jindra király (Král Jindra Magyar nyelven)
|
Král Jindra (Cseh)Král Jindra ztratil korunu Vzal šašek housle do ruky, A tu, jak dříve s bláznem král, A usedli si v hospodě, A usedli si na trhu, A usedli si pod hradem, Tu paní k oknům přisedly, Pak sedli už jen na mechu,
|
Jindra király (Magyar)Jindrán már nem volt korona, Fog a bolond egy fidulát, Kísért bolond egykor királyt, Korcsmában — ültek eleget, Piacon — ültek szorgosan, Vár alatt — jártak éj felén, A hölgy mind ablakhoz tolult, Leültek — zsámolyuk porond, Utolsó sor, ered.: „Hát hallgatják akaratlanul is.” Jindra a Jindřich (= Henrik) név becézett alakja, mintha Szent Istvánt mint Pista királyt vagy Mátyást mint Matyi királyt emlegetnék, de azért a csehben ez nem ilyen bizarr és lekicsinylő, inkább csak afféle közvetlenkedő familiaritást fejez ki, gyakran szimpátiát is. Itt alighanem még azt is, hogy ez a király már nem király, hanem már csak meg sem süvegelendő közönséges földönfutó. Nem tudom, van-e történelmi alapja a balladának, és ha van, akkor melyik királyról van szó; talán Jindřich Korutanskýról: a XIV. században uralkodott, és kétszer is trónjavesztett, hopponmaradt királlyá vedlett vissza. De a vers annyira híján van bármiféle eseménytörténeti részletnek, hogy ennek a kérdésnek nincs is jelentősége. Jindra egyszerűen „a szerencsétlen király” képe, akárcsak a magyar Salamon király vagy mint Shakespeare nem történelmi Lear királya. Részlettelenségével és tömörségével, alig észrevehető sejtetéseivel a ballada még Arany balladáin is túltesz, és szöges ellentéte a cseh Karel Jaromir Erben marathoni hosszúságú és külső-belső körülményeket, érzelmeket is, hosszadalmasan részletező, szájbarágó, de mégis nagyon hatásos és élvezetes balladáinak (l. ott). Erben ma is népszerű, Hálek sokkal kevésbé, de azért jelentős költőnek számít. A fenti, látszólag igénytelen balladába bele kell, sőt nem is kell, csak bele lehet képzelni, hogy az Éj királynő a király feleségének a képe, és hogy most hűtlenül másnak a karjában van — nem hiába szólt az előző strófabeli "dal" hűtlenségről, még ha nem női hanem férfiúi hűtlenségről is —. hiszen a király saját magát a holddal azonosítja. Azt, hogy az éj "puszta", holott az előző strófában szép (az eredetiben: gyönyörű) csillagdiadémot hordott, azt tekinthetjük szerzői figyelmetlenségnek, logikátlanságnak is, de még inkább a kinemmondás, a sejtetés művészetének: a csillagdiadémos éj a király számára puszta. — Az eredetiben az Éj királynő a csillagdiadémot nem is "hordja", hanem "a hatalmában van". Ez sokkal eredetibb és frappánsabb, mint a "hordja", és arra is célozhat, hogy a hűtlen sőt talán áruló királynő vagy királyné ma is a trónján ül, egy másik király oldalán. Ezt "csak" a rímlehetőség hozta létre — noc (éj) - moc (hatalom) —, de elvileg és ideális esetben éppen ez volna a rím lényege, amint azt Stefan George aperte ki is jelenti. Gyakorlatilag ritka az a rím, amely valóban ilyen — "szerencsére", mert különben a versfordítás teljesen lehetetlen és értelmetlen vállalkozás volna... A fenti vers nem volt nehezen lefordítható, de ez a momentum nem volt átmenthető, és ez veszteség; nem túl nagy veszteség, de veszteség.
|