Hálek, Vítězslav: Zlatá babička

Ta naše stará babička
Jen od pohádek mladne,
Tu zabzučí jak včelička,
A řeč jí na rtech sladne.

Až po krk v kožich zapjata,
Jde ke kamnům a sedne,
A hned má všecko ze zlata,
Jak na sluníčku ve dne.

Hrad na vrch zlatý postaví,
V něj princezny a prince,
Šat zlatý dá jim, z hedbáví,
A v truhly zlaté mince.

Pan král má zlatou korunu,
Má v očích mnoho spaní,
Spí v ložnici i na trůnu
A nemá rád svou paní.

Kol trůnu švarní panici,
Ti od zlata se lesknou,
Král zvedá k nebi pravici,
Má dlouhou chvíli, tesknou.

A jedou na hon, do lesa,
Kde zlatý ptáček bydlí,
Kam lítne, má svá nebesa,
Kam sedne, zlatou židli.

A jedou z lesa na louku,
Kde zlatá včelka bzučí,
Tam kvítky v zlatém klobouku,
Kde vdýchnou, vůně pučí.

A jedou dál až po skály,
Kde zlatý pramen prýští,
Kde dívkám zlaté pokály
Se bílou rosou blýští.

Pak les je velká komnata,
Král vystrojí dvě svatby,
A ptáci, včelky ze zlata
Tam hrajou nové skladby.

A když ta hudba zahrála,
Král pozval na sto dětí,
Nás babička však pozvala:
„Jen pojďte, zlaté smetí.“

Ty naše milá babičko,
Bůh živ tě mnohá léta,
Až pozlatíš, jak sluníčko,
Nám všecky krásy světa!
   
   
(1874)

A mi jó öreg nagyanyónk!
Csak mese ifjít rajta,
Attól mint méhecske donog,
S mézet csepegtet ajka.

Szőrmékbe burkolva nyakig
Ül be kemencesutba,
És lesz a hajlék nyomba’ víg,
Arany napfény befutja.

És támad arany palota,
És hercegnő, s a herceg,
Rajtuk arany, bársony ruha,
Ládák, aranybéleltek,

S király úr, aranykoronás,
Szemében pislog álma,
Alszik ágyán, a trónon is,
Királynéját nem állja.

A trón körül udvari nép,
Mind aranytól ragyognak,
Király emeli jobb kezét,
Únja, elvágyakoznak.

Vadásznak erdő mély ölén,
Arany madárka lakja,
Ha száll, száll ő az ő egén,
Leszáll? Trónra, aranyra!

S ki a vadásznép rétre hág,
Ott döngicsél arany méh,
Ott aranysapkás a virág,
Ott illatoz a langy lég.

A sziklákig mennek tovább,
Arany forrást takarnak,
És lányoknak arany kupát,
És benne gyöngy a harmat.

Az erdő tágas palota,
Ül király lakodalmat,
Arany méhe és madara
Új zenét zengve hallat.

S hogy elzengett a szép zene,
Király gyerekbazárt tart,
De nagyanyónk így intene:
„Hozzám, aranybogárhad!”

Téged, e drága nagyanyót,
Soká éltessen Isten,
Hogy minékünk bearanyozd
Világunkat nemessen!